2011. április 1.

Ha egyszer India megérint...


Ez lesz az utolsó poszt ebben a blogban. Gondoltam arra, hogy összeszedem egy helyen miért és miért nem szerettem Indiát. Aztán arra gondoltam, hogy az eddigi bejegyzésekben annyit írtam a nehézségekről és a külföldi számára sokszor felfoghatatlan (és ilyenkor elég bosszantó) indiai logikáról, hogy bőven elég lesz. Lezárásnak jöjjenek azok a dolgok, amikért nagyon szerettem Indiát.

A Katharina nővére írt egyszer neki egy kedves idézetet, ami valahogy így szólt (vagy kb ez volt a lényege): „Ha India egyszer megérinti a sziívedet soha nem felejted el és mindig visszavágysz.”
Hát velem minden bizonyára ez történt... Hogy miért szerettem Indiát ennyire?

Mert egy gazdag kultúrájú, melegszívű, színes és kedves ország.

Mert mindig képes volt megmosolyogtatni vagy éppen megnevettetni, a sok leheteten történéssel, a vicces részletekkel, a gyerekek kíváncsi tekintetével, nevetgélésével, a tehenekkel/kecskékkel/kölyökkutyákkal és a számomra továbbra is relytéjes logikájával.

Mert a tolerancia elképesztő és számomra példaértékű volt. Nem elég, hogy ebben az országban mennyire sokan élnek, hanem ez a sok ember mind mind más vallású, sőt azonos valláson belül is különböző dolgokban hisznek, Millió szertartás van, mindenkinek máskor vannak szent ünnepei, és ahelyett, hogy ez gondot jelentene, a  mi irodánkban mindenki akkor ment szabira ilyen ügyben, amikor akart, és a sokszínűség miatt legalább mindig dolgozott valaki.
Emlett jól megfér egymás mellett egy hindu és egy muszlim templom, Sikkimben a Buddhista templomok, vagy a szikh, szúfi stb felekezetek, vallások. Senki nem izgatja magát, hogy a másik miben hisz, Indiában tényleg hisznek benne és gyakorolják, hogy „ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI”. Tanuljunk tőlük.

Mert az emberek szívből jövően és igazán kedvesek, mosolygósak, és minden szegénység, gond és baj ellenére, annak örülnek amijük van. Nem érezni azt az állandó elégedetlenséget, ami itthon sokszor zavar; van kocsid, de akkor máris eggyel nagyobbat szeretnél. Örülnek annak is, hogy megélték az aznapot, volt mit enni, és majd a következő életben jobb lesz. (de nem csak a Hinduk ilyenek, szóval ez a megjegyzés nem teljesen helytálló, de nekem az az érzésem, hogy valahol mélyen ebből gyökerezik)

Mert a gyerekek az utcán rohangálnak, sokszor semmilyen játékuk nincsen, de amelyikek nincsenek gyerekmunkára befogva (ami sajnos elkeserítő mértékű), azoknak igazán van gyerekkoruk. Rohangálnak az utcán nagy csoportokban, kitalálnak maguknak játékokakat a környzetekből (mindegy milyen), papírból csinálnak focilabdát (mint a kis buddhista szerzetesek pellinben) és boldogan élvezik a gyerekkorukat,

Mert kötelező az iskolai egyenruha, lyan aranyosak a gyerekek, ahogy kisebb nagyobb csoportokban vonulnak az iskolába vagy el onnan, a társadalmi különbségek így egy kicsit jobban eltűnnek... minden iskolának más az egyenruhája, nekem nagyon tetszett :)

Mert hihetetlen erős a szociális életük. Itthon elboldogul az ember egyedül, kérdezés nélkül, zenével a fülében, de kint a szervezetlenség és a helyiek hozzáállása miatt ez többnyire lehetetlen. Ha venni akarsz valamit, sokszor meg kell alkudni, ez önmagában egy szociális tevékenység, mert elsősorban nem a pénzről, hanem az alkudozás játékáról szól. A patikában vásároltam párszor, majd az első hónap után másik úton sétáltam haza, plusz elmentünk thaiföldre, majd amikor visszamentem teljes izgalomban kérdezték, hogy eddig merre jártam, annyira ggódtak értem :)
A zöldséget mindig ugyanattól a zöldségestől vettem, aki tudta mit szeretek és mit nem, harmadik alkalommal már nem próbált nekem paprikát eladni, ellenben mutogatta, hogy van egy másik fajta fokhagymájuk (úgy néz ki mint a zöldhagyma, csak fokhagyma ízű, érdekes). A kisboltban is megjegyeztek, a tojásos tudta, hogy tojásért megyek... Persze mindez azzal jár, hogy a adolgok lassabban történnek (néha azt éreztem, hogy szándékosan lassan csinálják, hogy legyen idő beszélgtni), mert nem így nagyon lehet berohanni egy boltba, levenni az árut és gyorsan fizetni, meg kell állni egy pillanatra, ami az elején sokat bosszantott, mert megszoktam a rohanó elidegenedett európai életünket... majd a gyógyszertáras eset után elkezdtem értékelni. Ilyen eset, hogy a környék összes autóriksása tudja, hogy a fehér klán merre lakik new alipoorban, így ot automatikusan megállnak....

És ha már szociális élet: mert a kutyák annak ellenére, hogy sokszor elég rossz bőrben vannak, szerintem többnyire elég boldogok. Szerintem az egész világon Indiában van a leggazdagabb szociális életük: bandaháborúk, kölykök, játék, bírkózás egymással, függetlenség stb. :) (na jó a kalkuttai és delhi-i kutyák nem olyan boldogok, de délen és a hegyekben aranyosak nagyon :) )

Mert rengeteg utcai kaja van, és amit megkóstoltam, az mind nagyon finom volt. És ha már ételek, imádtam az indiai konyhát. Mert a zöldségeket hihetetlenül sokféleképpen el tudják készíteni, teljes élvezetet tud egy vegetariánus étkezés is nyújtani (itthon ezzel nagy gonban lennék, ismertek). Mert megszerettem és megszoktam a csípőset. Mert mindenhez esznek szinte valamilyen indiai kenyérfélét (bővebben ételes bejegyzésben), amit utána lehet tunkolni. Mert megszoktam és megszerettem kézzel enni (én aki a pizzát is késsel villával tolta, ugye...). Mert egy étkezés is legalább 3-4 féle ételt jelent. Mert szeretik az olajban kisült dolgokat :)

Mert az emberek leleményesek. Sokszor ez persze elég vicces vagy szakik által összetákolt dlgokat eredményez. De látni kell, hogy ekkora tömegnél és sokszor hiánynál valahogy csak meg kell oldani. Feltalálják magukat.

Mert semmi nem vész kárba, az utcára idobált szemetet a hollók, kuták és szegények szelektálják, ami még bármire használható vagy amit bevesznek újrahasznosításra, az előbb utóbb el fog tűnni. (Nem tudom pontosan, milyen mértékű Indiában az újrahasznosítás, gyanítom gyerekcipőben jár, pedig épp a szegény tömeg miatt, akik hajlandóak az egyben kidobott szemetet kiválogatni ez nem lenne egy nagy dolog, arról nem is beszélve, hogy rengeteg a műanyag csomagolás. A sampont egy alkalomtra való adagokban árulják, a rágó és minden egyesével, pici mennyiségekben és sok műanyaggal van csomagolva. Amit szétdobálnak, de ezt nem gyűjtik, és ezért van a nagy dzsuva mindenfelé.)

Mert miután megszoktam az eleinte idegtépő zenéjüket, megszerettem. Meg azt is, ahogy erre táncolnak.

Mert az emberek tele vannak érzelmekkel. A bollywood-i filmek épp, hogy csak egy kicsit túloznak, de az indiaik tényleg ekkora hősszerelmesek, együtt sírnak és nevetnek, hangosan léleknyugalommal énekelnek, ami a szívükön az a szájukon, így bátran kérdeznek (pl, hogy honnan jöttem, házas vagyok-e, vagy hány gyerekem van :D).

Mert őszintén szeretik a külföldieket, őszintén érdeklődnek és kiváncsiskodnak, segítenek (kérve vagy kérés nélkül is sokszor – ami eleinte még bosszantott, hogy mit avatkozik bele) és tényleg meleg szívvel fogadják őket. Ami azért a brit uralom után szerintem nem kis szó.

Mert bár sokszor nem egyszerű kitalálni, hogy hogyan, de mindig mindenre van megoldás. Indiában minden lehetséges, ez az ország egyszerűen HIHETETLEN (Incredible India – egyetértek). Így az élet nyugisabb, ha lekésed a vonatod,  buszod, nincs náélad valamilyen papír, valamit elfelejtettél, mindent meg lehet odlani. Van másik busz, vagy kerítenek, vagy kitalálnak valmi más utazási módot. (persze nem mehetek el itt szó nélkül amellett, hogy a fordítottja is igaz. Ha mindennnek utánajártál, időben ott vagy, minden papírod megvan stb, akkor sem biztos, hogy utazol, agy sikerül elintézni, amiért mentél.)

Mert tetszenek a szép színes szárik, a kurták, a női kurták (aminek elfelejtettem a nevét) és összességében az, hogy megőrizték a viseletüket, szeretik és hordják.

Mert bármennyire kaotikus a közlekedés, ha valaki ismerős a helyen, akkor olcsón és többnyire gyorsan eljut az egyik helyről a másikra.

Mert szakosodnak, és a boltok egymás mellett vannak, így nem kell a fél várost bejárni egy jobb ajánlat után :)
Mert mindent meg lehet kapni (azaz indiai szükségletek szerint) a házad 100 méteres környezetében, a rengeteg kisbolt, ami egy-két féle dolgot árul, így megélhetést biztosítva sok-sok embernek.

Mert lehetetlenül „babonásak”, és rengeteg féle szertartás van, sok kis házi vagy utcai oltárral, autókra agatott csili-citrom fűzérrel, füstölőkkel, virág és gyümölcsáldozatokkal, színekkel :)

És végül, mert nagyon szuper emberek vettek körül :) Ezúton is köszönet Imran, Katharina, Jakob, Raul, Elpis, Erik, Ferdi, Kamil, Levent, Thomas, Angeliki, Mick, Taifun, Indrek, Moumita, Ieva and Juris, Sujoy, Indrajit, Suman, Parvati, Angie, Bashkar, Papsi, Ankita, Ankur, Shibashish, Corina, Justina, Larissa, Janka, Rajiv, Vicky, Sneha, Adam, Sudipta, tojásos bácsi, popcorn árus bácsi, zöldséges néni, boltos bácsi és családja, autóriksások, az összes kollégám, utastársaim Goán innen és Goán túl, sok mosolygó, rajtam nevető kisgyerek, fitatalok és idősek és mindenki akivel (akár csak rövid időre) találkoztam, hogy ilyen felejthetetlen élménnyé tettétek ezt az elmúlt 5 hónapot.

Az indiai ételekről...


Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy imádtam az indiai kajákat. Mindössze két olyan íz volt, ami nekem nem jött be:

1.     Paan:



paant rágnak sokan éjjel nappal. Két fajtája van, a száraz (amitől pirosat köpködnek mindenhova, elszínezi a fogukat, függőséget okoz, kb olyan, mint a cigi, és nem szabad lenyelni mert mérgező) és az édes. Na én ez utóbbit kóstoltam. A dolog a következő képpen néz ki (már az elkészítéstől sem jött meg a nyami-nyami érzésem. Szóval vízben úszkálnak zöld levelek, ebből kikap az árus egyet, az ujjacskájával ráken többféle krémszerűséget, ezt utána elkevergeti és szétkenegeti, utána pedig megszórja valamikkel, majd összehajtogatja, és lehet rágni. Úgy eszik, mint a rágót, mondván, hogy frissíti a lehelletet. Én megkűzdöttem vele több falatban (elvileg egyben bekapják), de minden falat előtt meg kellett győzni magam. Azt hittem majd megszokom az ízt és az állagot. De nem.

2.     mango pickle: 


azaz mango alapú savanyúság. Érdekessége, hogy a mangót még zölden savanyítják be, de ettől függetlenül az egésznek van valami édes-savanyú és szerintem ehetetlen íze. Fujj.

Az én kedvenc kajáim általában a snack kategóriába tartoznak :) kedvenceim: chirke tekercs, samosa, papri chaat, alu parantha vagy alu parotha, kachori dallal, dosa, és butter chiken massala (vajas csirke massala).

Átlagos indiai snackek, amit reggelire, uzsonnára és teaidőben esznek, és többnyire az utcán lehet kapni.

Chrike tekercs: őt nagyon nem kell bemutatni, az én kedvencem. És mint kiderült csak Kalkuttában lehet minden sarkon kapni. Tekercsből egyébként millió fajta van, az én másik kedvencem, a tokásos csirke tekercs, de van sajtos, bárányhúsos, zöldséges stb. Ára kb. 35-65 Rs. fajtától és helytől függően.


Samosa: krumplival és egyéb zöldséges masszával töltenek meg leveles tésztát háromszög alakban, amit utána forró olajban kisütnek. Darabja 2,5-5 Rs. között mozog.



Alu parantha: kerek vékony, lapos dolog, kívül száraz tészta, belül pedig hagymás, zöld csilis krumplipüré van. Nem olajos, kíméli a gyomrot, én nagyon szerettem. Attól függ, hogy hol veszed, kb 25-35 Rs. A képen a legfinomabb alu parantha amit ettem, azaz annak maradéka sambarral.


Daal Kachori: egy másik kenyérféle, olyasmi mint a fánk, könnyű tészta, amit forró olajban kisütnek, amikor az ember megkapja egy nem szabályos labda, belül tele levegővel, összenyomja, és már lehet is vele enni a daalt a préselt levéltányérból. Egy adag (négy kacsori és dal) 25 RS.


Dosa: dél-inindiai étel, a rizst addig főzik, amíg pépes nem lesz, majd egy tésztamasszát csinálnak belőle, amit forró lapon megsütnek, mint egy óriáspalacsintát. Ezután megtöltik valamivel (a kedvencem a hagymás massala, ami hagymát és massalás krumplipürét jelent, de rengeteg féle van) és félbehajtják, chutney-val és sambar-ral tálalják. Általában étteremben lehet csak kapni, kb 40-80 Rs. között. A képen feltekert dosák, nálunk inkább félbehajtották.



Chutney: fűszeres folyékony kókuszprüré, állítólag jó a gyomornak, és egyébként meg ha csípőset eszik az ember arra is jó. (a képeken a fehér szósz)

Sambar: ez egy fűszeres zöldséges leves és főzelék közötti sűrűségű valami. Szerintem a lényeg benne a lé, de nagyon finom. (a pirosas szósz)

Papri chaat: ez egy elég összetett dolog, de annál finomabb, pont azért mert annyira sokféle íz van benne. A dolog a következő képpen készül: főtt krumplit kicsire szeletelnek, vagy pürésítenek, ehhez adnak hagymát, magvakat, friss paradicsomot, néhol kókuszt és fűszereket. Egy tányérkára tesznek ropogós kerek olajban kisütött vékony levelestésztaszerűségeket, erre jön egy adag piros szósz (ami édes, csípős és savanyú egyszerre, mindenesetre nagyon finom), ere a massza, azt megszórja ropogtatnivalóval (formára olyan mint itthon a tortadíszítő egérkaki, ízre pedig, mint a chips, és mnagyon ropog), erre megint szósz, a tetejére még egy kis kókusz a jobb helyeken, és amikor elfelejtek szólni, akkor friss koriander. Ára 15-25 Rs.


Puchka: ez egy nagyon érdekes dolog. Az árust onnan lehet felismerni, hogy egy nagy átlátszó nejlonzacskóban sok kicsi tésztalabda van. Ezt az ujjával betöri, beletölt egy kis frissen előtted elkészített krumplis masszát (tudom, hogy mindig a krumplis masszával jövök, de egyiknek sincs ugyanolyan íze, teljesen más és jól elkülöníthető krumplimaszák), és egy kis savanykás vizet. Az egészet emiatt egyben kell bekapni, és a szádban széttörik a tésztalabda, kifolyik a lé és csodás keveréket alkot a masszával. A kevésbé megbízható helyeken a vizet kihagytuk, fene tudja honnan van :) Mivel az egész egy falat, általában nem lehet egyesével venni, hanem kapsz egy kis levélből préselt tálkát, és az árus abba adogatja egymás után. Ára kb. 1,25-2 Rs darabjának.



Belpuri: a belpuri gyaorlatilag puffasztott risz, mindenfélével összekeverve, de leginkább hagymával, magokkal, zöld korianderrel és valami szósszal kicsit leöntve, majd újságpapírzacskóban elviletre adva. 10-15 Rs.


Dal Ki Pakordi: lencsemassza, amit kicsi golyókra formáznak, majd olajban kisütnek, és már eheted is. Isteni finom. A képen látszik benne a zöld csili.


Itt pedig az emberünk épp et a finomságot teszi nekem zacskóba. Mellett samosa van.

Idly: ez egy nagyo diétás kaja, a rizst az említett módon péppé főzik, makd ezt egy formába töltik és elgőzölik, amitől az ember közepes méretű laza, puha ámde teljesen íztelen rizspárnákat kap. Ezt is chutn


Chole Bhature: csicseriborsó barna szószban egy lapostányér méretű leveővel teli kenyér labdával. Az ember összenyomja és a kenyérrel megeszegeti csicseriborsót, anya kedvence. A képen már kidurrantottuk, a kenyérféléknél lesz felfújt kép.



Indiai főételek
Az hétköznapi indiai étkezésnek elengedhetetlen tartozéka a daal. Ehhez általában esznek rizst, valamilyen kenyérfélét, és legalább három féle curryt. A curry alatt valami szószos dolgot kell érteni.  Hússal vagy anélkül.

Az ünnepi (értsd éttermi) indiai étkezésnél az előétel mindenféle kebab (kebab azaz pálcikán grillezett hús vagy zöldség, vagyis saslik), utána szószos húsok naannal (vagy rizzsel – ki hogy szereti), zöld saláta.

Daal: lencsefőzelék milió ízesítéssel
 
Biryani: húsos rizs, de az elkészítése elég összetett, és kicsit ánizsos, fahéjas íze van, de ez senkit ne zavarjon össze nagyon fincsi :)


Csirke Tikka: száraz piros fűszerezésű csirke


Tandoori csirke: hasonló, csak itt a csirke egészben van, míg az előzőnél csirkefilé saslikszerűen
 
Vajas csirke massala: piros szószban csirke, az én személyes kedvencem vajas naannal és hagymával


Csirke massala: majdnem ugyanaz, de mégis kicsit más mint a vajas csirke massala

Zöld saláta: a félreértések elkerülése végett bevettem a listába, szeletelt lilahagyma, uborka, paradicsom, esetleg répa, retek és egyszer kaptam céklát is

Jeera rizs: köményes rizs. Én útálom a köményt, ezt szerettem, nem tudom miért. Lehet nem volt kömény íze, vagy a kinti kömény más.

Pulao: rizs. Van rice is, a pulao kicsit más, általában zöldséges pulaot, azaz zöldséges rizst ettünk.


Kofta: hús vagy zöldséggombócok, amit forró olajban kisütnek, majd szósszal (gravy) leöntenek


Mix vegtable: ahogy a neve is elárulja, ez vegyeszöldség, de finom, nem olyan, mint az otthoni párolt zöldség. Ja és száraz.


Tojás curry: tojást megfőzik, majd valami tésztaszerűbe beleforgatják, frró olajban kisütik, és szószt adnak hozzá. A képen tojás mandzsúrian, ami majdnem ugyanaz, csak a szósz más, jelen esetben kínai. Ja amúgy a kínai ételek elég elterjedtek a hétköznapi étkezéseikben (érts sült tészta, sült rizs stb.) de megnyugtatok mindenkit, hogy nincs kínai ízük, inkább olyan indiai –kínai ízük van.



Indiai kenyérfélék

Naan: kicsit vastagabb, de ez a legfinomabb


Roti/Chapati: vékony, a legáltalánosabb kenyér


Tandori Roti: Ugyanez, csak kemencében kisütik, ettől jó ropogós, és nagyon finom

Kachori: felfújt enyér, fánkszerűség, bő olajban sütik

Paratha: száraz, kicsit vastagabb kenyérféle, amit mindenfélével megtöltenek, bár van sima is. A képen a pici zöld dolgok benne zöld csilik.



Bhature: A csicseriborzós szósszal eszik, nagy felfújt kenyér, kicsit más mint a kachori




Indiai italok

Kókuszlé: elsőrefurcsa volt, de nagyon megszerettem


Lassi: sűrűbb tejital, az édeset ajánlom, de nem a gyümölcsöset

Friss citrom szóda: ez nagyon finom dolog, főleg ha az ember nem felejti el mondani, hogy nem sósan hanem édesen kéri :D

Massala szóda/kóla/sprite: az említett és további szénsavas italokat egy speciális massalával kevernek el, ami azt jelenti az én olvasatomban, hogy megsózzák, borsozzák, citromozzák. Nyami.

Tejes kóla: no komment, de fincsi volt.

Frissen facsart gyümölcslevek: olcsók, és finomak. Kedvencem az édes citromlé.


Cukornádlé: cukornádból préselik, egy ilyen kicsit habzó zöld levet kap az ember, ami nagyon finom és édes.




Az indiai ételek amúgy tájegységtől függően is változnak. Íme egy klasszikus keralai ebéd: hal, nagy adag sambar bal oldalt, rizs, papad (a kenyér), kókuszos sült káposzta, kókuszos vegyes zöldség a jobb odlalon.
Vagy a klasszikus snack északon: a momo - azaznekem jiaozi.


Na és akkor képek étkezésekről, amikor minenféle az asztalon van. Ügyeskedjetek a beazonosítással.





És az étkezést mindig szájfrissítővel zárják le, ami nem mellesleg elűzi a fűszeres csípős ízt a szánkból és segíti az emésztést. Ilyent hoztam haza két félét is, lehet kóstolgatni. A zöld mag az ánizs.



Ja és amint erre már gondolom rájöttetek, nem mind az én fényképem, de leszedtem párat a netről, hogy el tudjátok képzelni. Az éhesen fotózás nem az én műfajom :))