Az indiai ételekről...

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy imádtam az indiai kajákat. Mindössze két olyan íz volt, ami nekem nem jött be:

1.     Paan:

paant rágnak sokan éjjel nappal. Két fajtája van, a száraz (amitől pirosat köpködnek mindenhova, elszínezi a fogukat, függőséget okoz, kb olyan, mint a cigi, és nem szabad lenyelni mert mérgező) és az édes. Na én ez utóbbit kóstoltam. A dolog a következő képpen néz ki (már az elkészítéstől sem jött meg a nyami-nyami érzésem. Szóval vízben úszkálnak zöld levelek, ebből kikap az árus egyet, az ujjacskájával ráken többféle krémszerűséget, ezt utána elkevergeti és szétkenegeti, utána pedig megszórja valamikkel, majd összehajtogatja, és lehet rágni. Úgy eszik, mint a rágót, mondván, hogy frissíti a lehelletet. Én megkűzdöttem vele több falatban (elvileg egyben bekapják), de minden falat előtt meg kellett győzni magam. Azt hittem majd megszokom az ízt és az állagot. De nem.

2.     mango pickle: 

azaz mango alapú savanyúság. Érdekessége, hogy a mangót még zölden savanyítják be, de ettől függetlenül az egésznek van valami édes-savanyú és szerintem ehetetlen íze. Fujj.

Az én kedvenc kajáim általában a snack kategóriába tartoznak :) kedvenceim: chirke tekercs, samosa, papri chaat, alu parantha vagy alu parotha, kachori dallal, dosa, és butter chiken massala (vajas csirke massala).

Átlagos indiai snackek, amit reggelire, uzsonnára és teaidőben esznek, és többnyire az utcán lehet kapni.

Chrike tekercs: őt nagyon nem kell bemutatni, az én kedvencem. És mint kiderült csak Kalkuttában lehet minden sarkon kapni. Tekercsből egyébként millió fajta van, az én másik kedvencem, a tokásos csirke tekercs, de van sajtos, bárányhúsos, zöldséges stb. Ára kb. 35-65 Rs. fajtától és helytől függően.

Samosa: krumplival és egyéb zöldséges masszával töltenek meg leveles tésztát háromszög alakban, amit utána forró olajban kisütnek. Darabja 2,5-5 Rs. között mozog.

Alu parantha: kerek vékony, lapos dolog, kívül száraz tészta, belül pedig hagymás, zöld csilis krumplipüré van. Nem olajos, kíméli a gyomrot, én nagyon szerettem. Attól függ, hogy hol veszed, kb 25-35 Rs. A képen a legfinomabb alu parantha amit ettem, azaz annak maradéka sambarral.

Daal Kachori: egy másik kenyérféle, olyasmi mint a fánk, könnyű tészta, amit forró olajban kisütnek, amikor az ember megkapja egy nem szabályos labda, belül tele levegővel, összenyomja, és már lehet is vele enni a daalt a préselt levéltányérból. Egy adag (négy kacsori és dal) 25 RS.

Dosa: dél-inindiai étel, a rizst addig főzik, amíg pépes nem lesz, majd egy tésztamasszát csinálnak belőle, amit forró lapon megsütnek, mint egy óriáspalacsintát. Ezután megtöltik valamivel (a kedvencem a hagymás massala, ami hagymát és massalás krumplipürét jelent, de rengeteg féle van) és félbehajtják, chutney-val és sambar-ral tálalják. Általában étteremben lehet csak kapni, kb 40-80 Rs. között. A képen feltekert dosák, nálunk inkább félbehajtották.

Chutney: fűszeres folyékony kókuszprüré, állítólag jó a gyomornak, és egyébként meg ha csípőset eszik az ember arra is jó. (a képeken a fehér szósz)

Sambar: ez egy fűszeres zöldséges leves és főzelék közötti sűrűségű valami. Szerintem a lényeg benne a lé, de nagyon finom. (a pirosas szósz)

Papri chaat: ez egy elég összetett dolog, de annál finomabb, pont azért mert annyira sokféle íz van benne. A dolog a következő képpen készül: főtt krumplit kicsire szeletelnek, vagy pürésítenek, ehhez adnak hagymát, magvakat, friss paradicsomot, néhol kókuszt és fűszereket. Egy tányérkára tesznek ropogós kerek olajban kisütött vékony levelestésztaszerűségeket, erre jön egy adag piros szósz (ami édes, csípős és savanyú egyszerre, mindenesetre nagyon finom), ere a massza, azt megszórja ropogtatnivalóval (formára olyan mint itthon a tortadíszítő egérkaki, ízre pedig, mint a chips, és mnagyon ropog), erre megint szósz, a tetejére még egy kis kókusz a jobb helyeken, és amikor elfelejtek szólni, akkor friss koriander. Ára 15-25 Rs.

Puchka: ez egy nagyon érdekes dolog. Az árust onnan lehet felismerni, hogy egy nagy átlátszó nejlonzacskóban sok kicsi tésztalabda van. Ezt az ujjával betöri, beletölt egy kis frissen előtted elkészített krumplis masszát (tudom, hogy mindig a krumplis masszával jövök, de egyiknek sincs ugyanolyan íze, teljesen más és jól elkülöníthető krumplimaszák), és egy kis savanykás vizet. Az egészet emiatt egyben kell bekapni, és a szádban széttörik a tésztalabda, kifolyik a lé és csodás keveréket alkot a masszával. A kevésbé megbízható helyeken a vizet kihagytuk, fene tudja honnan van :) Mivel az egész egy falat, általában nem lehet egyesével venni, hanem kapsz egy kis levélből préselt tálkát, és az árus abba adogatja egymás után. Ára kb. 1,25-2 Rs darabjának.

Belpuri: a belpuri gyaorlatilag puffasztott risz, mindenfélével összekeverve, de leginkább hagymával, magokkal, zöld korianderrel és valami szósszal kicsit leöntve, majd újságpapírzacskóban elviletre adva. 10-15 Rs.

Dal Ki Pakordi: lencsemassza, amit kicsi golyókra formáznak, majd olajban kisütnek, és már eheted is. Isteni finom. A képen látszik benne a zöld csili.

Itt pedig az emberünk épp et a finomságot teszi nekem zacskóba. Mellett samosa van.

Idly: ez egy nagyo diétás kaja, a rizst az említett módon péppé főzik, makd ezt egy formába töltik és elgőzölik, amitől az ember közepes méretű laza, puha ámde teljesen íztelen rizspárnákat kap. Ezt is chutn

Chole Bhature: csicseriborsó barna szószban egy lapostányér méretű leveővel teli kenyér labdával. Az ember összenyomja és a kenyérrel megeszegeti csicseriborsót, anya kedvence. A képen már kidurrantottuk, a kenyérféléknél lesz felfújt kép.

Indiai főételek

Az hétköznapi indiai étkezésnek elengedhetetlen tartozéka a daal. Ehhez általában esznek rizst, valamilyen kenyérfélét, és legalább három féle curryt. A curry alatt valami szószos dolgot kell érteni.  Hússal vagy anélkül.

Az ünnepi (értsd éttermi) indiai étkezésnél az előétel mindenféle kebab (kebab azaz pálcikán grillezett hús vagy zöldség, vagyis saslik), utána szószos húsok naannal (vagy rizzsel – ki hogy szereti), zöld saláta.

Daal: lencsefőzelék milió ízesítéssel

 

Biryani: húsos rizs, de az elkészítése elég összetett, és kicsit ánizsos, fahéjas íze van, de ez senkit ne zavarjon össze nagyon fincsi :)

Csirke Tikka: száraz piros fűszerezésű csirke

Tandoori csirke: hasonló, csak itt a csirke egészben van, míg az előzőnél csirkefilé saslikszerűen

 

Vajas csirke massala: piros szószban csirke, az én személyes kedvencem vajas naannal és hagymával

Csirke massala: majdnem ugyanaz, de mégis kicsit más mint a vajas csirke massala

Zöld saláta: a félreértések elkerülése végett bevettem a listába, szeletelt lilahagyma, uborka, paradicsom, esetleg répa, retek és egyszer kaptam céklát is

Jeera rizs: köményes rizs. Én útálom a köményt, ezt szerettem, nem tudom miért. Lehet nem volt kömény íze, vagy a kinti kömény más.

Pulao: rizs. Van rice is, a pulao kicsit más, általában zöldséges pulaot, azaz zöldséges rizst ettünk.

Kofta: hús vagy zöldséggombócok, amit forró olajban kisütnek, majd szósszal (gravy) leöntenek

Mix vegtable: ahogy a neve is elárulja, ez vegyeszöldség, de finom, nem olyan, mint az otthoni párolt zöldség. Ja és száraz.

Tojás curry: tojást megfőzik, majd valami tésztaszerűbe beleforgatják, frró olajban kisütik, és szószt adnak hozzá. A képen tojás mandzsúrian, ami majdnem ugyanaz, csak a szósz más, jelen esetben kínai. Ja amúgy a kínai ételek elég elterjedtek a hétköznapi étkezéseikben (érts sült tészta, sült rizs stb.) de megnyugtatok mindenkit, hogy nincs kínai ízük, inkább olyan indiai –kínai ízük van.

Indiai kenyérfélék

Naan: kicsit vastagabb, de ez a legfinomabb

Roti/Chapati: vékony, a legáltalánosabb kenyér

Tandori Roti: Ugyanez, csak kemencében kisütik, ettől jó ropogós, és nagyon finom

Kachori: felfújt enyér, fánkszerűség, bő olajban sütik

Paratha: száraz, kicsit vastagabb kenyérféle, amit mindenfélével megtöltenek, bár van sima is. A képen a pici zöld dolgok benne zöld csilik.

Bhature: A csicseriborzós szósszal eszik, nagy felfújt kenyér, kicsit más mint a kachori

Indiai italok

Kókuszlé: elsőrefurcsa volt, de nagyon megszerettem

Lassi: sűrűbb tejital, az édeset ajánlom, de nem a gyümölcsöset

Friss citrom szóda: ez nagyon finom dolog, főleg ha az ember nem felejti el mondani, hogy nem sósan hanem édesen kéri :D

Massala szóda/kóla/sprite: az említett és további szénsavas italokat egy speciális massalával kevernek el, ami azt jelenti az én olvasatomban, hogy megsózzák, borsozzák, citromozzák. Nyami.

Tejes kóla: no komment, de fincsi volt.

Frissen facsart gyümölcslevek: olcsók, és finomak. Kedvencem az édes citromlé.

Cukornádlé: cukornádból préselik, egy ilyen kicsit habzó zöld levet kap az ember, ami nagyon finom és édes.

Az indiai ételek amúgy tájegységtől függően is változnak. Íme egy klasszikus keralai ebéd: hal, nagy adag sambar bal oldalt, rizs, papad (a kenyér), kókuszos sült káposzta, kókuszos vegyes zöldség a jobb odlalon.

Vagy a klasszikus snack északon: a momo - azaznekem jiaozi.

Na és akkor képek étkezésekről, amikor minenféle az asztalon van. Ügyeskedjetek a beazonosítással.

És az étkezést mindig szájfrissítővel zárják le, ami nem mellesleg elűzi a fűszeres csípős ízt a szánkból és segíti az emésztést. Ilyent hoztam haza két félét is, lehet kóstolgatni. A zöld mag az ánizs.

Ja és amint erre már gondolom rájöttetek, nem mind az én fényképem, de leszedtem párat a netről, hogy el tudjátok képzelni. Az éhesen fotózás nem az én műfajom :))