Ez lesz az utolsó poszt ebben a blogban. Gondoltam arra, hogy összeszedem egy helyen miért és miért nem szerettem Indiát. Aztán arra gondoltam, hogy az eddigi bejegyzésekben annyit írtam a nehézségekről és a külföldi számára sokszor felfoghatatlan (és ilyenkor elég bosszantó) indiai logikáról, hogy bőven elég lesz. Lezárásnak jöjjenek azok a dolgok, amikért nagyon szerettem Indiát.
A Katharina nővére írt egyszer neki egy kedves idézetet, ami valahogy így szólt (vagy kb ez volt a lényege): „Ha India egyszer megérinti a sziívedet soha nem felejted el és mindig visszavágysz.”
Hát velem minden bizonyára ez történt... Hogy miért szerettem Indiát ennyire?
Mert egy gazdag kultúrájú, melegszívű, színes és kedves ország.
Mert mindig képes volt megmosolyogtatni vagy éppen megnevettetni, a sok leheteten történéssel, a vicces részletekkel, a gyerekek kíváncsi tekintetével, nevetgélésével, a tehenekkel/kecskékkel/kölyökkutyákkal és a számomra továbbra is relytéjes logikájával.
Mert a tolerancia elképesztő és számomra példaértékű volt. Nem elég, hogy ebben az országban mennyire sokan élnek, hanem ez a sok ember mind mind más vallású, sőt azonos valláson belül is különböző dolgokban hisznek, Millió szertartás van, mindenkinek máskor vannak szent ünnepei, és ahelyett, hogy ez gondot jelentene, a mi irodánkban mindenki akkor ment szabira ilyen ügyben, amikor akart, és a sokszínűség miatt legalább mindig dolgozott valaki.
Emlett jól megfér egymás mellett egy hindu és egy muszlim templom, Sikkimben a Buddhista templomok, vagy a szikh, szúfi stb felekezetek, vallások. Senki nem izgatja magát, hogy a másik miben hisz, Indiában tényleg hisznek benne és gyakorolják, hogy „ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI”. Tanuljunk tőlük.
Mert az emberek szívből jövően és igazán kedvesek, mosolygósak, és minden szegénység, gond és baj ellenére, annak örülnek amijük van. Nem érezni azt az állandó elégedetlenséget, ami itthon sokszor zavar; van kocsid, de akkor máris eggyel nagyobbat szeretnél. Örülnek annak is, hogy megélték az aznapot, volt mit enni, és majd a következő életben jobb lesz. (de nem csak a Hinduk ilyenek, szóval ez a megjegyzés nem teljesen helytálló, de nekem az az érzésem, hogy valahol mélyen ebből gyökerezik)
Mert a gyerekek az utcán rohangálnak, sokszor semmilyen játékuk nincsen, de amelyikek nincsenek gyerekmunkára befogva (ami sajnos elkeserítő mértékű), azoknak igazán van gyerekkoruk. Rohangálnak az utcán nagy csoportokban, kitalálnak maguknak játékokakat a környzetekből (mindegy milyen), papírból csinálnak focilabdát (mint a kis buddhista szerzetesek pellinben) és boldogan élvezik a gyerekkorukat,
Mert kötelező az iskolai egyenruha, lyan aranyosak a gyerekek, ahogy kisebb nagyobb csoportokban vonulnak az iskolába vagy el onnan, a társadalmi különbségek így egy kicsit jobban eltűnnek... minden iskolának más az egyenruhája, nekem nagyon tetszett :)
Mert hihetetlen erős a szociális életük. Itthon elboldogul az ember egyedül, kérdezés nélkül, zenével a fülében, de kint a szervezetlenség és a helyiek hozzáállása miatt ez többnyire lehetetlen. Ha venni akarsz valamit, sokszor meg kell alkudni, ez önmagában egy szociális tevékenység, mert elsősorban nem a pénzről, hanem az alkudozás játékáról szól. A patikában vásároltam párszor, majd az első hónap után másik úton sétáltam haza, plusz elmentünk thaiföldre, majd amikor visszamentem teljes izgalomban kérdezték, hogy eddig merre jártam, annyira ggódtak értem :)
A zöldséget mindig ugyanattól a zöldségestől vettem, aki tudta mit szeretek és mit nem, harmadik alkalommal már nem próbált nekem paprikát eladni, ellenben mutogatta, hogy van egy másik fajta fokhagymájuk (úgy néz ki mint a zöldhagyma, csak fokhagyma ízű, érdekes). A kisboltban is megjegyeztek, a tojásos tudta, hogy tojásért megyek... Persze mindez azzal jár, hogy a adolgok lassabban történnek (néha azt éreztem, hogy szándékosan lassan csinálják, hogy legyen idő beszélgtni), mert nem így nagyon lehet berohanni egy boltba, levenni az árut és gyorsan fizetni, meg kell állni egy pillanatra, ami az elején sokat bosszantott, mert megszoktam a rohanó elidegenedett európai életünket... majd a gyógyszertáras eset után elkezdtem értékelni. Ilyen eset, hogy a környék összes autóriksása tudja, hogy a fehér klán merre lakik new alipoorban, így ot automatikusan megállnak....
És ha már szociális élet: mert a kutyák annak ellenére, hogy sokszor elég rossz bőrben vannak, szerintem többnyire elég boldogok. Szerintem az egész világon Indiában van a leggazdagabb szociális életük: bandaháborúk, kölykök, játék, bírkózás egymással, függetlenség stb. :) (na jó a kalkuttai és delhi-i kutyák nem olyan boldogok, de délen és a hegyekben aranyosak nagyon :) )
Mert rengeteg utcai kaja van, és amit megkóstoltam, az mind nagyon finom volt. És ha már ételek, imádtam az indiai konyhát. Mert a zöldségeket hihetetlenül sokféleképpen el tudják készíteni, teljes élvezetet tud egy vegetariánus étkezés is nyújtani (itthon ezzel nagy gonban lennék, ismertek). Mert megszerettem és megszoktam a csípőset. Mert mindenhez esznek szinte valamilyen indiai kenyérfélét (bővebben ételes bejegyzésben), amit utána lehet tunkolni. Mert megszoktam és megszerettem kézzel enni (én aki a pizzát is késsel villával tolta, ugye...). Mert egy étkezés is legalább 3-4 féle ételt jelent. Mert szeretik az olajban kisült dolgokat :)
Mert az emberek leleményesek. Sokszor ez persze elég vicces vagy szakik által összetákolt dlgokat eredményez. De látni kell, hogy ekkora tömegnél és sokszor hiánynál valahogy csak meg kell oldani. Feltalálják magukat.
Mert semmi nem vész kárba, az utcára idobált szemetet a hollók, kuták és szegények szelektálják, ami még bármire használható vagy amit bevesznek újrahasznosításra, az előbb utóbb el fog tűnni. (Nem tudom pontosan, milyen mértékű Indiában az újrahasznosítás, gyanítom gyerekcipőben jár, pedig épp a szegény tömeg miatt, akik hajlandóak az egyben kidobott szemetet kiválogatni ez nem lenne egy nagy dolog, arról nem is beszélve, hogy rengeteg a műanyag csomagolás. A sampont egy alkalomtra való adagokban árulják, a rágó és minden egyesével, pici mennyiségekben és sok műanyaggal van csomagolva. Amit szétdobálnak, de ezt nem gyűjtik, és ezért van a nagy dzsuva mindenfelé.)
Mert miután megszoktam az eleinte idegtépő zenéjüket, megszerettem. Meg azt is, ahogy erre táncolnak.
Mert az emberek tele vannak érzelmekkel. A bollywood-i filmek épp, hogy csak egy kicsit túloznak, de az indiaik tényleg ekkora hősszerelmesek, együtt sírnak és nevetnek, hangosan léleknyugalommal énekelnek, ami a szívükön az a szájukon, így bátran kérdeznek (pl, hogy honnan jöttem, házas vagyok-e, vagy hány gyerekem van :D).
Mert őszintén szeretik a külföldieket, őszintén érdeklődnek és kiváncsiskodnak, segítenek (kérve vagy kérés nélkül is sokszor – ami eleinte még bosszantott, hogy mit avatkozik bele) és tényleg meleg szívvel fogadják őket. Ami azért a brit uralom után szerintem nem kis szó.
Mert bár sokszor nem egyszerű kitalálni, hogy hogyan, de mindig mindenre van megoldás. Indiában minden lehetséges, ez az ország egyszerűen HIHETETLEN (Incredible India – egyetértek). Így az élet nyugisabb, ha lekésed a vonatod, buszod, nincs náélad valamilyen papír, valamit elfelejtettél, mindent meg lehet odlani. Van másik busz, vagy kerítenek, vagy kitalálnak valmi más utazási módot. (persze nem mehetek el itt szó nélkül amellett, hogy a fordítottja is igaz. Ha mindennnek utánajártál, időben ott vagy, minden papírod megvan stb, akkor sem biztos, hogy utazol, agy sikerül elintézni, amiért mentél.)
Mert tetszenek a szép színes szárik, a kurták, a női kurták (aminek elfelejtettem a nevét) és összességében az, hogy megőrizték a viseletüket, szeretik és hordják.
Mert bármennyire kaotikus a közlekedés, ha valaki ismerős a helyen, akkor olcsón és többnyire gyorsan eljut az egyik helyről a másikra.
Mert szakosodnak, és a boltok egymás mellett vannak, így nem kell a fél várost bejárni egy jobb ajánlat után :)
Mert mindent meg lehet kapni (azaz indiai szükségletek szerint) a házad 100 méteres környezetében, a rengeteg kisbolt, ami egy-két féle dolgot árul, így megélhetést biztosítva sok-sok embernek.
Mert lehetetlenül „babonásak”, és rengeteg féle szertartás van, sok kis házi vagy utcai oltárral, autókra agatott csili-citrom fűzérrel, füstölőkkel, virág és gyümölcsáldozatokkal, színekkel :)
És végül, mert nagyon szuper emberek vettek körül :) Ezúton is köszönet Imran, Katharina, Jakob, Raul, Elpis, Erik, Ferdi, Kamil, Levent, Thomas, Angeliki, Mick, Taifun, Indrek, Moumita, Ieva and Juris, Sujoy, Indrajit, Suman, Parvati, Angie, Bashkar, Papsi, Ankita, Ankur, Shibashish, Corina, Justina, Larissa, Janka, Rajiv, Vicky, Sneha, Adam, Sudipta, tojásos bácsi, popcorn árus bácsi, zöldséges néni, boltos bácsi és családja, autóriksások, az összes kollégám, utastársaim Goán innen és Goán túl, sok mosolygó, rajtam nevető kisgyerek, fitatalok és idősek és mindenki akivel (akár csak rövid időre) találkoztam, hogy ilyen felejthetetlen élménnyé tettétek ezt az elmúlt 5 hónapot.
