2010. november 28.

Nemrég történt


A munkahelyemen megengedték, hogy ne dolgozzak december 26 és január 6 között, úgyhogy megyek Thaiföldre! :) már a repjegyet is megvettem, a többiekhez képest elég drágán 12.000 Rs-ért, ők 7.000ért vették, de ennyiért mégegyszer nem jutnék el thaiföldre :)
Gondoltam az első nap megkérdeztem a főnököm erről, meg mindjárt a szombatokról is :) felajánlottam, hogy kicsit kevesebb fizuért, legyen minden második szombat, ő megkérdezte a general managert, aki mondta, hogy hát akkor nekem nem kell szombatonként dolgoznom :D én vagyok az egyetlen az összes gyakornok közül. Plusz a munkahelyemen kajálhatok az 5csillagos étteremben, plusz megkérdeztem, és ingyen mosnak nekem a szállodában, ami az ingekkel, öltönyökkel elég hasznos :))) nagyot fordult a dolog egy hét alatt ;)

Az egyik buliban megismerkedtem egy dél afrikai magángépeket vezető pilótával, aki 3 hónapig lesz kalkuttában, szóval lassan lesz több cimbi errefelé is. Ja és egy londoni DJ csajszi zenélt, Kellie Acreman, állítólag a világ legszexisebb DJ-je, gondolom a Sanyi ehhez hozzá tudna szólni... mindenesetre végre nem a rádió egyes diszkóshit ment végig, volt egy kis szögelés, na.

Szombaton elmentem egy indiai esküvőre, mert szóltak, hogy kéne valaki hossteskedni jó pénzért... plusz még az élmény is, úgyhogy mondtam, hogy megyek, naná. Egy este alatt 2.500-3.000et kerestem (még nem tudom pontosan mennyit), kb 4 óra melóért, ami az itteni havi fizum majdnem egyharmada. (csak a miheztartás végett, egy indiai pincér egy estére 100at kap) Mondtam, hogy máskor is szívesen megyek, nem rossz pénz :) Az esküvő indiában 3 napos, az elsőn van a táncos rész, amikor elvileg a családtagok is táncolnak, meg fellépők, itt csak fellépők voltak, meg ilyen lézershow, meg állófogadás. A második napon van az esküvő maga, a harmadikon pedig az utófogadás. Nekem két feladatom volt, kajákat kínálgatni, és fogadni az ifjú párt, és a nyakukba akasztani egy virágfűzért, a szokásos „namaszté” (bengáliul, namaskar - indiai köszönés, mintha imádkozna az ember összeteszi a tenyerét, de meghajolni nem kell, a kollégáim azt mondták, azt csak a japánok csinálják :D) keretében. Az ifjú pár élő hegedűszó keretében bevonult, és leült először a színpaddal szemben, aztána  színpad közepére a show után, és ott ücsürügtek a fényképekért, meg az ajándékokért vagy 2 órát (és állítólag ez egy rövid esküvő volt, van ahol 5 órán át kell ücsörögniük). A show/tánc vicces volt, volt mindenféle betétdal, kelly rowlandtől kezdve rammsteinig (!!!! Ezen annyira nagyon röhögtem – a du hast mich című számnak az elejét bekeverték egy kis elektronikus zenével, micsoda tartalom :D muhahaa). Volt lézershow, ami egész látványosra sikerült. Maga az esküvő Salt lake-ben volt (vagy másnevén 5ös szektor, Kalkutta új építésű része, egy félig különálló városrész), egy viziparkban. Ami giccset lehet, képzeljetek el, a fákon égőfűzérek, egy hatalmas színpad, görög szobrokkal, meg rengeteg élő virággal, úszó gyertyák, egy zorb, amiben valaki táncolt (:D), és rengeteg felszolgáló. Szerintem ennyi ember dolgozott ott, mint vendég :))) volt mindenféle kaja, meg innivaló, de alkoholra végül nem kaptak engedélyt, szóval az nem.
A menyasszony tetőtől talpig csillogott, a szárija mélybordó és rengeteg arany, millió kar és lábperec, az orrában karika amiből vékony lánc megy a fülbe, szóval csak úgy csillogott....

A vasárnapot vásárolgatással töltöttük, vettem ingeket, meg egy elegánsabb nadrágot. Az ingek nem túl jó minőségűek, és azért annyira olcsók sem voltak, 3 db 1.600 Rs, a nadrágot pedig a mango-ban vettem európai áron, mert máshol nincs elég hosszú méret :D ... majd még lehet izzítok szabót, de azt mondta a munkatársam, hogy nem olyan egyszerű, főleg karácsony meg az ünnepek előtt. Méeglátjuk, de a 12 dolláros öltönyben kezdek kételkedni.

2 megjegyzés:

  1. Tegnap este amikor elkezdtem olvasni a bejegyzéseidet, eléggé beszartam, hogy mit művelnek veled kint. De végül is így, hogy később csatlakoztam, elég hamar túlléphettem a szalvétahajtogatós részen! :)

    Amúgy le a kalappal; végiggondoltam, hogy én mit csináltam volna, és lehet nem álltam volna ki az akaratom mellett, és hónapokon keresztül "welcome boy" maradtam volna...A főnökök amúgy hogy tolerálták, hogy megmondtad nekik a véleményed? Nem pikkelnek rád emiatt? És a munkatársak?

    Had legyen egy-két témajavaslatom! :) Majd csinálj képeket buliban! Kiváncsi vagyok hogy buliznak ezek a népek! Meg arról is, hogy pontosan mit dolgozol, meg milyen a munkakör, hogy állnak az indiaiak a munkához, stb...! Szóval ilyen kulturális különbségekről! :)

    JA ÉS, csinálj SOK-SOK-SOK képet!

    VálaszTörlés
  2. Nem, nem, semmi pikkeles nincsen... bekesen rendezodtek a dolgok, vegul nem kellett fenyegetoznom, hogy felmondok (nem mintha az jobban meghatotta volna oket :D) gyoztek az eszervek...
    Az ettermes munkatarsaim orultek nagyon, hogy rendes munkam lett, mert panaszkodtam nekik, es ok sem ertettek mit keresek ott. Minden reggel elbeszelgetunk par mondat erejeig, jo fejek nagyon :)
    Akarcsak az irodaban... itt nagyon felszabadult a legkor, mindenki nagyon kedves es jo fej :)

    Hat nem tudom, hogy a kis Canont elcipelem-e magammal, de majd kerek kepeket a tobbiektol. Ahol en eddig jartam, az mind olyan mint cyrano, zene, arcok, csak falncolosabb. Eltancikalnak, europai ruhakban, farmerban... semmi extra.

    Igyekszem minel tobbet, es majd irok a munkamrol is, csak be kell sztani a temakat, kulonben decemberre elfogynak :P

    VálaszTörlés