Bangkok-Koh Samui-Koh Phagnan

Szerencsesen megerkeztunk Thaifoldre, az ido szuper, a varos szep es holnap megyunk egy ejszakai busszal a szigetekre 5 ejszakara. Jegyzetbe irom a telefonomon a blogbejegyzeseket, aggodalomra semmi ok :D
Januar 6-an erek haza (azaz Kalkuttaba), akkor majd jelentkezem ujra, addig is mindenkinek Nagyon Boldog Uj Evet :)

Kalkuttai Karácsonyom

Hát nem szeretnék panaszkodni, de legyen elég annyi, hogy készülni lehet lélekben arra, hogy az ember messzi van karácsonykor és dolgozik, de felkészülni rá nem lehet.  Szóval az elmúlt héten a hangulatom hullámvasutazott jó pillanatokkal és rosszakkal egyaránt.

23-án volt a PR partink, ahol száriban feszítettem, nem kis feltűnést keltve... viszont nagyon sok dícséretet zsebeltem be, hogy milyen ügyesen tudom viselni :) A PR partira a szálloda és a hotel tulajdonosának legjobb ügyfelei és barátai voltak hivatalosak; a kalkuttai elit egy része. Megismerkedtem egy két magas pozícióban lévő emberrel, egyikük állami hivatalnok, és magyar származású felesége van, elméletileg majd találkozom velük.

Képek rólam és a kollégáimról.

A medence melletti részt nagyon hangulatosan és elegánsan berendezték, a medencében úszómécsesek és virágok, körbekörbe fáklyák és látványkonyha. 5 csillagos volt, na :)

A képen balról jobbra: Shibashish, Sujoy, Mr. D. K. Jaiswal, Sumanm Moumita és Indrajit, a kollégáim, és a szállodalánc tulajdonosa Mr. Jaiswal.

Zainab (aki nemrég csatlakozott), Parvati (akitől a szárit kaptam), Moumita (aki aznap rámadta a szárit) és Imran, szintén mind kollégák.

Ezen a képe jobban látszik a szárim :)

A szárimat a Parvati adta kölcsön, azaz utána ragaszkodott hozzá, hogy tartsam meg, mert rajtam olyan gyönyörű... nem lehetett meggyőzni, szóval van egy saját szárim.

Karácsony napján elementem megvenni az ajándékokat (kollégáknak apróság és a többiekkel húzós karácsonyra valamit), életemben először az utolsó pillanatban, de előtte nem lett volna időm. 24-én 5.50kor ébredtem és nem tudtam visszaaludni, részben ennek köszönhetően, részben, hogy nem bírom az utolsó pillanatos megoldást olyan korán odaértem a New Market-hez, hogy még nem volt nyitva. Persze ez bosszúság volt, de egyben nagyon tetszett a környék a millió ember és árus nélkül egész más arcát muatatta. Szóval gondoltam sétálgatok a környéken, hogy elüssem az időt, és így végülis a korábban nyitó utcai árusoktól és a park streeten lévő oxford könyvesboltból sikerült mindent beszereznem :) aztán sok időm maradt így karácsony alkalmából megleptem magam egy szuper cappucinoval és a Times évvégi különkiadásával, ahonnan többek között megtudtam ki lett az év embere és milyen tíz új állatot fedezték fel idén :)

Aztán bementem, megajándékoztam a kollégákat (kis csoki egy karácsonyfadísz csillaggal), mire is kitalálták, hogy ők is akarnak adni nekem valamit, és számomra teljesen idegen módon, az orrom előtt beszélték meg, hogy akkor ki száll be, és, hogy mi legyen. Persze bengáliul beszéltek, de a sok belekevert angol szó és a nevek miatt lehetett követni miről van szó. Kicsit kellemetlenül érintett, főleg, hogy utána kitalálták, hogy akkor elvisznek aznap és vegyek magamnak valamit az összedobott pénzből... elég kínosan éreztem magam, de végül elindultunk. Szerencsére kellett még pár tortát elvinnünk plusz hatalmas dugó volt így nem jutottunk el ajándékot venni, és meggyőztem őket, hogy inkább menjünk el étterembe Thaiföld után közösen a pénzből :)

Este elücsörögtem az asztalnál, elég sok hívás érkezett, de jegyet nem adtunk el... A Shibashish volt velem, amíg együtt ültünk volt egy jó háromnegyedórás fagyott csend... aztán vacsiztam (a hotel karácsonyi menü nagy csalódás volt), majd munkaidőben sikerült skypolni a hotel wifivel az irodából, szóval ezután rendszeres időközönként elcipelem a laptopom, és aki igényt tart a fotókon kívül az ábrázatomra az foglalhat időpontot magának  egy webkamerás beszélgetésre :D

A nap fénypontja a többiekkel közös vacsora volt, ami hihetetlenül jól siekrült. Nagyon hangulatos ünnepet teremtettünk a körülményekhez képest, a kaja és a hangulat szuper volt.

Terülj terülj asztalkám indiába szakadt európaiak módjára.

A fa mérete :) fényekkel eggyütt nem látszik, hogy valójában mennyire ronda, majd csinálok egy képet nappal is :)

Ja és mindenkinek Boldog Karácsonyt és Boldog Új évet :)

Közös kép: Jakob, Kamil, Thomas, Levent, én, Justina (új hajjal), Ieva, juris és középen Katharina. Ferdi elment, elpis pedig elment utazgatni. Mostanában így lakunk éldegélünk együtt.

Jakob csinált salátát, Kamil töltött csirkét és gombával töltött palacsintát, rendeltünk többféle kínait, volt narancs és többféle sütemény. Karácsonyi zene szólt, műanyag karácsonyfánk világított, sörözgettünk, ajándékoztunk majd elmentünk bulizni. Szó volt az éjféli miséről is, de nem is értünk volna oda, meg a többség a bulira szavazott, nekem midnegy volt. Szívesen mentem volna misére is, a többiek ma elmentek, nekem már nem volt erőm munka után. Apropó munka, vége a telefonálgatásnak és az asztalnál ücsörgésnek, januártól minden visszaáll a rendes kerékvágásba és elvileg több felelősséget is fogok kapni.

Most pedig neki is állok csomagolni, holnap indulunk. A Thaiföldi kiruccanással kapcsolatban annyi változott, hogy ejtettük Pattayát és helyette Koh Samuira megyünk meg a másik szigetre mellette, szóval megnézem milyen is az a Fullmoon parti szilveszterkor, nézzetek utána én már sokat hallottam róla.  :)

Thaifoldről nem írok, max bejelentkezem, hogy még élek, ezért addig pihenjetek rá, mert ha hazajövök jönnek majd a posztok meg a képek olvashatatlan mennyiségben :)

Elbúcsúztattuk Ferdit :(

Ferdi utolsó estéjén tegnap ismét torta és képeslap volt. Szomorú vagyok, hogy elment, mert őt nagyon bírtam, jó lakótárs volt a másik lakásból... Furcsa lesz minden alkalommal, hogy jönnek mennek az emberek.

Részletek 5.

Indiai logika. Indiai építkezés. :)) És ékes példa arra, hogy itt mindenki ért mindenhez egy kicsit, mindenki kicsit szaki, és ezért néha nem a helyére kerülnek a dolgok. (Biztos nem lett volna egyszerűbb feljebb emelni a korlátot, mint minden lépcsőfokot egyesével kivágni...)

Egyik reggel ezt láttam a konyhánk ablakából, egy szikh eteti a galambokat a komplexum egyik házának a tetején :) tetszett a látvány így lekaptam :)

És ha már galambok, akkor végre lencsevégre kaptam a fürdőtársam :)

Bacardi India Ltd. Elsősorban Kukunak, Mirkónak és Szidunak. És mindenkinek aki szereti természetesen :)

 

Victoria Memorial. Az angolok építették, hogy legyen valami angol, ami vetekszik a Taj Mahallal, többezer (? - erre nem emlékszem pontosan, de sok, nagyon sok) ember éhenhalt miatta, szép emlék.

A focipálya melletti épület. Várom a megfejtéseket maradona miért van zárójelben. És mezítláb focizó fiatalok.

Az elmúlt hetem

Legutoljára a múlt vasárnapról számoltam be részletesebben, itt az ideje, hogy írjak az elmúlt napokról.

Hétfő óta szünet nélkül dolgozom, minden egyes nap, és ez a Taiföldi útig így is marad, beleértve a karácsonyt (24-25) is. 24-én elvileg este 9ig kellene dolgoznom, amit valahogyan azért majd megfúrok :)

Múlt héten szerdán először voltam jógázni, végre sikerült eljutnom. Hát nem pont olyan volt, mint amit otthon megszoktam :) egy kulturális központnak az udvarán van egy kis épület és ott van egy kezdetleges konditerem és egy másik terem a jógázóknak. A regisztráció 200 Rs egyszeri költség, utána havonta 200 Rs a díj. Ezért a pénzért az ember heti 3szor mehet jógázni, hétfőn-szerdán-pénteken vannak a nő napok kedd-csütörtök-szombat férfi napok. Megmondom őszintén nem is bánom, hogy szeparálva vagyunk, a lányok is nagyot néztek az elején, mi lett volna ha férfiakkal vagyok együtt :D

Szóval a regisztráció indiai szokás szerint nem kevés papírmunkával járt, fénymásolatot adni az útlevelemről, megmérték a magasságom és a testsúlyom, ki kellett töltenem egy kétoldalas adatlapot, amiből egy oldalon különböző betegségeket soroltak fel (persze angolul így a feléről fogalmam nem volt micsoda, de mondtam nincs nekem semmi bajom), a másik oldala mindenféle kérdéssel, akarok-e fogyni, volt-e műtétem stb. Bár nagy macera, de legalább odafigyelnek :)

Ezután gyakorlatilag személyes trénerem volt, aki foglalkozott velem. Megállás nélkül mondta mit csináljak, sok szerintem általános tornagyakorlat volt, és ha egy testhelyzetet hosszabb ideig kellett tartani, akkor hangosan számolt, igazi Oberstammführerin módjára, amíg tartani kellett, így meditációról szó sem volt, de elég nagy izomlázam lett, szóval mozgásnak jó lesz :)

Apropó testsúly, kicsit aggódtam mielőtt ráálltam a mérlegre, mert a szállodai étteremben mindig telezabálom magam, erre nincs szebb kifejezés. Azt hittem majd hamar megunom a büfé rendszert, és majd egyfélét fogok enni stb, de ez a pillanat még nem érkezett el, pedig egy hónapja hellyel-közzel ott eszem. Minden alkalommal előétel (leves, saláta, vagy hideg falatkák), utána főétel (púpos tányér rengeteg hússal és zöldséggel, mert azt itthon nem eszek sokat, szóval kell a fehérje meg a vitamin) majd tőlem meglepő módon elég sok desszert (gyümölcs, plusz puding, brownie, torta, mióta itt vagyok annyi édességet ettem, mint otthon fél év alatt...) Szerencsés vagyok, hogy a szállodában ehetek, mert így olyan dolgokhoz is hozzájutok, amikhez a többiek nem nagyon, pl. mozarella vagy camambert sajt (az elképesztően drága, egy camambert aszem 450Rs), jó kis otthoni ízek... Elég sok húst, finom zöldséget és gyümölcsöt tudok enni, ami pl. azért nagy szám, mert finom gyümölcsöt nagyon nehéz kapni. Ismét egyet kell értsek a madein-esekkel, a gyümölcs az hatalmas csalódás volt, sokszor még rendes banánt sem lehet kapni, csak valami zöldebb fajtát, aminek krumpliszerű íze van. A szállodában a gyümölcssalátában volt már eper, ananász, kiwi, finom papaya, szőlő, sárgadinnye stb.,  nem tudom honnan szerzik, mert nem lehet kapni sehol, még drágán sem. Szóval ez nagy boldogság :) Húst is nehéz venni, már írtam a bevásárlásról egy posztot, csak fotózok hozzá párat az érthetőség kedvéért és feltöltöm :)

Kedden megpróbáltunk elmenni egy jóféle Bollywood moziba Ferdi-vel, de csúfos kudarc lett a vége :) az első mozi már zárva volt, a második nyitva volt, mondtam, hogy akkor a következő előadásra adjon két jegyet, mindegy mi az. A jegyárus mondta, hogy sajnálja, de hölgyek nem mehetnek erre a filmre. Nem értettem miért, amikor a Ferdi felvilágosított, hogy felnőtt filmet fognak vetíteni, szóval ezt kihagytuk. Elmentünk egy harmadik mozihoz is, ahol pedig felvilágosítottak, hogy a mozi reggel 9kor nyit, az utolsó előadás pedig este 6.30kor van, pont amikor mindenki dolgozik, szóval érthető :) Küldöztek minket a plázába multiplexbe, de arra nem vágytunk. Majd legközelebb alaposabb tervezéssel összehozunk egy helyi mozit.

Csütörtöktől vasárnapig minden egyes este 9ig dolgoztam, ilyenkor csak délben kezdek, hétvégén pedig csak a műszakom van (5-9ig). Szóval ennek örömére szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap is buliztam, kellett a kikapcsolódás, nem lehet csak aludni és dolgozni.

Ráadásul vasárnap dupla műszakom volt (déltől-9ig), mert áttvettem a Ieva műszakját cserébe ő a múlt vasárnapot. Szombaton elmentem munka előtt a New Marketre, ahol van karácsonyi vásár, műanyag fenyőfákkal és annál is több giccsel, de én nagyon boldog voltam még így is :) vettem is karácsonyi sütit, meg egy csurgatót magunknak, ezzel a konyha színvonalát nagy ugrással növelve :) (bár azóta a fiúk vettek kenyérpirítót, vízforralót és új tűzhelyet, szóval luxuskonyhánk van! :D)

Az első és második karácsonyi díszlet, amit láttam :) (az árkádsor alatti lógó színes csillagok)

Utána munka előtt az Imrannal ebédeltünk, egy épület tetején, ami nagyon hangulatos volt, mert Indiában nem nagyon lehet teraszon vagy kiülős helyen enni, kávézni :)

Pénteken voltam először a saját szállodám diszkójában, de nagyon tetszett, elég hangulatos és drága hely :) a klubok fele az 5csillagos szállodákban van egyébként, a mi hotelünké elég menő, szilveszter estére 3.500 Rsért áruljuk a belépőt egy párnak (de egy főre ugyanennyi), ami nem tartalmaz se piát se kaját, semmit. Szóval péntek este DJ Mat Zo zenélt, érdemes csekkolni, nekünk nagyon bejött a szokásos kalkuttai popelektro után.

Szombaton Ashley Wallbridge zenélt, aki híresebb, így nagyobb volt a tömeg, én pedig addigra elég kimerült voltam, az emberek részegebbek voltak a szokásosnál és ezen dolgok együttállásából nem sok jó született. Bármennyire béna dolog azon panaszkodni, hogy mennyire nehéz, hogy állandóan reflektorfényben van az ember, de most ezt fogom tenni. Mindig bámul legalább egy ember, gátlástalanul közelről távolról nem számít, így nehéz ellazulni és csak úgy táncolgatni. Nyomulnak, mindenki leszólítana, megfogják a karom, fényképeznek, sokszor az arcomba dugva a gépet/telefont. Ismét egy lány akarta elkérni a számom, mert hogy annyira szép meg szexi vagyok, és ő meg profi fotós állítólag. Szóval fáradtan kicsit nehezen toleráltam a helyzetet :) de azért nem panaszkodom, általában nem ennyire para a helyzet, ebben a buliban sok minden összejött...

Vasárnapra szervezték a DUSK nevű fesztivált (DUSK = DJs United Serving Kolkata), délután 2től másnap hajnali 2ig. (Mondtam már, hogy akármi van a bulit 2kor lelövik? Én nem bánom anyira, így nem olyan hulla másnap az ember, és korábban is kezdődik minden) Én elvileg 9ig dolgoztam, de 8kor leléptem, ekkor Shibashish (kollégám) összeszedett és elmentünk a fesztiválra, ami Kalkuttán kívül volt kicsit, így másfél óra volt az út forgalommal. De megérte, még ha a Shibashish ismét kitett magáért: odafelé a jay-z válogatását hallgattuk, mert egyszer említettem, hogy szeretem, hazafelé, pedig a létező összes romantikus számot, aminek tudta a szövegét és náha rámsandítva énekelgette. Hát úgy tűnik nem veszi a lapot, úgyhogy több próbát nem teszek vele, de most eléggé rá voltam utalva, szóval igazából hálásnak kéne lennem, hogy kivitt; a többiek már délután kimentek.

A fesztivál szabadtéren volt, így eléggé fáztunk :) de ezt leszámítva minden nagyon állat volt, élő pálmafák mindenhol, két színpad, iszonyat nagy szögelés, olcsó sör, karácsonyfa sörösüvegekből, kemény vizuál plusz díszlet és éjszakai nasi. Balatonsound indiai módra, nagyon jó volt, az eddigi legjobb buli itt :)

Ez megérdemel egy külön posztot!

Hol a kakukktojás a képben?

Mein Kampf. Indiában Hitler olyan mint otthon volt Che Guevera (így írják?), némi túlzással szinte trendi. Ez a Park streeten egy könyvárus stand, az ember két könnyed Dan Brown közé beiktathat valami komolyabb olvasmányt is :)

Persze végül a kíváncsiság győzött, és a német lánynak megvette a kolléganője, mert beszélgettünk róla, hogy belenéznénk, valószínűleg majd én is beleolvasok; természetesen ami tilos az érdekes.

Időjárásról

Meleg volt. Nagyon. De azért annyira nem vészes, el sem tudom képzelni mi lehet itt nyáron :) a napot nem sokszor láttam, a pára meg a szmog miatt néha egészen sötétszerű van. Azért ha nem mozog a levegő, akkor hamar elég melege volt az embernek, de szinte mindenhol van ventillátor, a taxiban meg a riksában meg jár a levegő :)

Estére egészen elviselhető, még egy kicsit be is lehetett takarózni :) főleg a ventilátorokkal együtt simán elviselhető. Persze a plázában meg nyomatják a légkondit ezerrel, nincs annyira hideg, mint Hongkongban, de azért néha már fázom...

Az utóbbi időben nagyon lehűlt a levegő. Bakkhaliban majdnem megfagytam este, mert a terasz teljesen nyitott volt, pedig vastag takarók voltak mindenhol. Éjszakára be kell csukni az ajtókat, ablakokat, előtte csak kereszthuzatban lehetett megmaradni, most pullóverben alszom és azon gondolkodom, hogy veszek egy vastag takarót :) sőt amikor dolgozni megyek nemhogy az utcán de még a metróban sem kell levetnem a zakómat, nincs melegem... Mostanában többször tisztább a levegő, látni a napot, de azért a kevésbé szeles napokon kemény szmog van.

Ezzel egyidőben a „csak hideg víz van” probléma kissé jelentősebb lett, mivel minden reggel/este zuhanyzás előtt van egy pár másodperc, amikor meghozom a nap döntését, majd alálépek a hideg víznek, eláll a levegőm egy pillanatra, de utána már minden rendben van. Melegítgethetnék vizet, de lusta vagyok, csak alálépni kritikus. Persze as sem segít, hogy a fürdőben nem csukhatóak az ablakok, és jár a levegő, szeles napon a huzat. A képet az teszi teljessé, hogy sokszor ott a galamb és búg a zuhanymhoz :D

Eső egyetlen egyszer volt mióta itt vagyok (nemrég volt egy hónapja), akkor három napig hol esett, hol nem, igazán akkor hűlt le az idő... mindenesetre esenyőre nem lesz szükségem, az tuti :) ezt elviselném otthon is. De azért a hó és a karácsonyi díszítés nagyon hiányzik, eléggé irigykedem, hogy mostanában ennyit havazott otthon :) majd elnézek a Himalájához síelni, állítólag vannak arra felé menő sípályák :D

Részletek 4.

Gondolkodtam rajta, hogy érdemes lenne valami más címet kitalálni, de aztán úgy döntöttem megnézzük, hogy hány poszthoz jön össze elég számú meglepő/érdekes részlet :)
Az aprópénz. Indiában ez folyton gond, az autóriksás, a kisboltos a nagyboltos, senki nem szereti, ha az ember nagyobb címlettel szeretne fizetni. Az 500-as már elég nagy kihívás, az ezresről nem is beszélve :) Szóval az ember felveszi azt az attitűdöt, hogy amikor csak lehet nem ad aprót, ha van ha nincs, hanem hörcsög módjára raktározza a 10eseket és az aprót a szűkösebb időkre :)
Az elektromosságtól való nemfélsz. Ilyen és ehhez hasonló megoldást konyhában, víz mellett is; bárhol látni :)

　
Az indiaiak bárhol alszanak. Azon az utcán, ahol én telefonálni nem tudok, mert nem hallok semmit, simán fekszik a kövön, padján, a járdán, vagy akár ültükben, sőt már láttam indiait állva is bóbiskolni. Ebben hatalmas mesterek, akárcsak a kutyák, akik képesek a járda mértani közepén elfeküdni keresztben, és nem zavartatják magukat. Legnagyobb meglepetésemre senki nem rúg beléjük, hanem kerülgetik őket.
Globalizáció:

Katharina indiai fiatalab kollégái megkérték többször, hogy hadd jöjjenek el a mi lakásunkra alkoholt fogyasztani, így egy vasárnap estére végre beadta a derekát, és valóban felbukkantak, ittak, majd hazamentek :) érthető.
 Kecskék és tehenek. A kecske békésen aludt a zsákokon amíg ebédeltünk, értsd kb 2 órán keresztül, utána nem tudom még meddig maadt ott :)
Ja és ittam már kókuszlevet kókuszdióból, 5-6 suhintás egy bárddal, lent van a teteje, beledobnak egy szívószálat, és ha megittad a levet (amit nem mondanék kókusztejnek, mert átlátszó – nem tudom milyen valójában a kókusztej), akkor az egyik lesuhintott héjdarabbal kikanakazhatod a viszonylag puha kókuszbelsőt :) a másik kecske valószínűleg ezen rágódik ;)

 

　
Benzinkút Bakkhaliban.
　

　

Biztonság az építkezésen. Ez a kép Bakkhaliban készült, de a szállodában is ugyanígy építették az új rendezvénytermet. Bambuszrudak és semmi biztosítás. Nekik nem érdemes fáradtan dolgozni menni, inkább észnél lenni.

Celeb lettem Kalkuttában!

Szombaton készült rólunk a buliban egy partikép, de sosem gondoltam, hogy az újságban fogom viszontlátni :)
Szóval a Kalkutta Times lehozta a képünk... Erre úgy derült fény, hogy reggel, amikor bementem az irodába a kollégáim azzal fogadtak, hogy híres lettem :) de meglepően sok ember látta, a kép mellett balra a nevem is ott van :) (megkérdezte a fotós, de nem sokat agyaltam mire kell neki) erre úgy derült fény, hogy a szerdai buliban, egy arc akit eddig egyszer láttam és futólag bemutattak egymásnak, a nevemen szólított... Mondom, he? Ne már, hogy emlékszik, mondta, hogy nem látta a képem az újságban.
Hiába, végre felfedeztek a legnagyobb tehetségemet, hogy fehér vagyok, muhaha :DDD
　
Az elso ket kepen a bal felso sarok az erdekes, a tobbin egyertelmu :)

　
　
Az eset amúgy nem egyedülálló, mesélték a többiek, hogy velük is volt ilyen, volt olyan lány, aki már 5-6szor bent volt az újságban, de amíg nem az emberrel történik személyesen addig nem fogja fel :) el is tettem egy példányt az utókornak okkulásképp :D

Amugy nem tuntem el, csak a net otthonrol, a munkahelyen meg sok a tennivalo, szoval irodnak a bejegyzesek, majd egyszerre feltoltok tobbet, ha lesz idom…

Vasárnapi városnézés

Múlt hétről egy két kép a búcsúbuliból és a HHI tortákról :)

　
　
A vasárnapot megint a városnézésnek szenteltük :) kicsit fáradtan a szombati buli után, de kezdetben még igen lelkesen nekiindultunk az India Múzeumnak, Kalkutta egyik fő látványosságának.Oroszországhoz hasonlóan itt is külön ár van a helyieknek és a külföldieknek, de az ottaniakhoz képest itt elképesztően nagy a különbség...　

　
Ja a kép egyben ízelítő a háromnyelvűségből is, amiről már írtam :) (és ajánlom figyelmetekbe a középső feliratot: Amúzeumba fegyverrel és mobiltelefonnal belépni tilos. A kettő természetesen egy kategória :D)A múzeum egyébként nagyon nagyon unalmas volt, és elég oldschool, csináltam egy két képet a termekről...　

De az épület maga szép volt nagyon, persze indiai módra érdemes megnézni a részleteket, a kuplerájt, a mennyezetnél a lefolyó festéket stb :)

　
Aztán ettünk egy jó kis étteremben a Park Street-en, megkóstoltam a Kebabot. Kebab értsd saslik. Van ezer fél, minthogy egy fapálcikára elég sokszámú kombinációkban lehet húst, zöldséget, indiai túrót/sajtot (a kettő között van – paneer) vagy akár gyümölcsöt húzogatni. De nagyon finom volt :)Park street-i épületek:
　

　
Aztán a könyvélményem (még mindig a Bengáli Tűz) hatására, és mert minden reggel keresztülmegyek a metróállomásán, elmentünk a Kalighat-hoz. A templom egy nagyon régi zarándokhely, a hiedelem szerint Kháli istennő eléggé begurult, mert féltékeny lett, ezért egy másik istennőt (akinek a nevére nem emlékszem, fakultatív utánanézésre ajánlott) darabokra cincált, és ahol lehullott az égből a szétcincált istennőnek egy darabja az szent hely lett. Mivel egy lábujja itt Kalkuttában ért földet, ezért gyorsan templomot is emeltek a félelmetes Khálinak, és azóta véráldozattal csillapítgatják az amúgy csillapíthatatlan vérszomját. Véráldozat alatt kecskéket kell érteni, hétközben 15-30 darabot, hétvégente kb 60 darab kecske minden nap. Tényleg csillapíthatatlan a vérszomja, kellemes istennő lehet :)Szóval a templom körül kiépült egy nagy bazár

(szinte autómentes övezet, ezért nagyon élveztem), ahol útközben el is kaptak minket, hogy fejenként 10 rúpiáért otthagyhatjuk a táskánkat és a cipőnket egy édességesnél, aki vigyáz rá, és aki segít soron kívül bemenni a tempolmba (ahova nem lehet táskát és cipőt bevinni), és a Katharina munkatársnője, aki tök indiai (bár aznap volt életében kb a második alkalom, hogy metróra szállt) majdnem rábeszélt erre minket, de én megfúrtam a dolgot, mondván, hogy a fényképezőmtől sebészi úton sem lehet elválasztani :) meg egyébként sem volt kedvem egy indiai utcán mezítláb végigsétálni. (Bár triviális, hadd említsek erre néhány okot: iszonyú kosz, patkányok és csótányok, akik szép számmal láthatóak az utcákon azért a sarkoban, meg erra arra.)
Szóval elmentünk a templomhoz,

ahol rengeteg koldus és szegény volt, illetve folytatódott a bazár, ahol lehet mindent kapni, szent képektől áldozati virágokig. Az áldozati virág itt természetesen a vérvörös színű hibiszkusz, mi más.

 Egyből mellénkszegődött egy angolt igen jól beszélő szerzetes/idegenvezető/valaki, aki elmesélt egy két dolgot a templomról, és megmutogatta a látnivalókat. Elsőként egy szent fát, ami a termékenység jelképe, mert kaktusz de mégis fa méretű (ha jól értettem). Ennek ágaira piros (alap) cérnával kis köveket kötöznek, hogy Kháli istennő közbenjárjon a gyermekáldásban, és ne álljon bosszút a foganandó gyermeken.Utána megnéztük a helyet, ahol a kecskéket áldozzák fel reggelente. Két álodzati hely van, ami kétszer két vas oszlopot jelent. A kecske fejét a kettő közé húzzák, és egy nagy suhintással vége is (mondjuk ekkora számú áldozatnál nem is érdemes sokat tökölni, nem?). A jó dolog az egészben, hogy az áldozati szent húsból minden nap kaját főznek, amit a templom körüli szegények között szétosztanak, szóval semmi sem vész kárba, Kháli sem szomjazik és az emberek is „jóllaknak”. Bent nem szabadott fotózni a terrorizmus miatt, a szélsőségesek ugyanis kedvelik a szent helyeket célpont gyanánt, szóval a dolgot mi
Utána láttam három ember lába között Kháli Istennő szobrát, mert a sort természetesen nem álltuk ki, és egy hátsó útról csak belestünk.

 Visszafelé a szent fánál kaptunk piros pöttyöt a homlokunkra áldásképp. (A képeken az új arcok az indiai kolléganő, és az új lakótársunk Elpis Görögországból, aki szombaton érkezett.)

 Aztán a túra végével megnéztük a Khali Gat-ot, a Gat kaput jelent. Ez egy vízzel teli medence volt a templom mellett, aminek a szélén kis oltár állt. Elvileg le kellett volna venni a cipőt és úgy odamenni, de ha az ember megérinti a lábát, akkor utána meg kell mosnia a kezeit áldozat előtt. Mondták semmi gond, a medence vizét a Gangesz szent vize tölti fel, szóval abban megmoshatom, ebből köszöntem, de még véletlenül sem kértem, szóval cipőben járultam oltárhoz. Kaptunk a kezünkbe pár hibiszkuszt, amit felajánlottunk a kis oltáron, de csak egyesével lehetett odamenni. Gondoltam milyen szép, hogy meghittebb legyen, de hamar kiderült, miután kísérőnk sebtében elmormolt mellettem valami imát, hogy miért. Az orrom alá dugtak egy füzetet, hogy akkor segítsek a szegények etetésében, és adjak pénzt, és, hogy mindenki 500 vagy 1.000 rúpiát adott előttem, szóvsal adjak legalább 200-at. Mondtam, hogy köszönöm nem, de a kedvetekért adok 30-at, valamiért bizalmatlan vagyok. A többiekre nagyobb nyomast gyakoroltak, szóval rajtam kívül mindenki szépen adott 200-at, de én majd adok a szegényeknek egyenest a kezébe, vagy nem tudom. Már csak azért is, mert az egész játék, hogy egyesével mehettünk oda, túl jól szervezett volt az én ízlésemnek.
Szóval a medence:

　
Este hazajöttünk, és elmentünk moziba, szóval láttam a legújabb Harry Pottert :) (a választék 10 Bollywood film volt, vagy Narnia vagy Harry Potter). A jegy 220 volt fejenként, annyi, mint otthon, kicsit sokalltam, de hát végülis egy plázába, multiplexbe mentünk. (Az útszéli kis mozikben állítólag 20 rs egy jegy, de ott nincs nyugati film.) A jegypénztárnál rá is beszéltek minket egy kombó menüre, ami két üdítő és egy XL popcornt jelent. Előre csorgattam a nyálam, ahogy az európai eszemmel elképzeltem azt a rengeteg popcornt, de csalódnom kellett, az üdítők kb 3 dl-esek voltak, az XL popcorn pedig kisebb, mint az otthoni legkisebb méret. Szóval mindjárt vettünk még egy XL-t, de azért így is okosan kellett beosztanom. A mozi késett :)) ez a meglepetés erejével hatott rám, mert nem tudom elképzelni az okát, de hát Indiában bármi megeshet. Még egy-két különbség; a moziban szeretnek légkondizni, szóval hosszúgatya, cipő, zokni, kabát, sálban ültem végig (mert a többiek elmondása alapján készültem), és még így is fáztam. Indiai logika. És a filben volt szünet, amikor random megszakítva egy jelenetet fellőtték a villanyt, és a termet elözönlötték a popcorn, hotdog, nacho és egyéb árusok ilyen kis előke kosarakkal, amiklyent az ember az amerikai filmekben baseballmeccseken lát. Vicces is volt meg nem is :)Kháli ábrázolása félelmetes, három vérben úszó/vörös szeme van, (3, mert istenség), a nyelve a hasáig ér, mert szomjas és a bőre fekete. Ez egy elég ideologizált ábrázolása, majd csinálok képet a temploi szobor másolatáról is legközelebb. (meg egy ket bazari finomsag :) )ndenkinek a képzeletére bízom :)