Az aprópénz. Indiában ez folyton gond, az autóriksás, a kisboltos a nagyboltos, senki nem szereti, ha az ember nagyobb címlettel szeretne fizetni. Az 500-as már elég nagy kihívás, az ezresről nem is beszélve :) Szóval az ember felveszi azt az attitűdöt, hogy amikor csak lehet nem ad aprót, ha van ha nincs, hanem hörcsög módjára raktározza a 10eseket és az aprót a szűkösebb időkre :)
Az elektromosságtól való nemfélsz. Ilyen és ehhez hasonló megoldást konyhában, víz mellett is; bárhol látni :)
Az indiaiak bárhol alszanak. Azon az utcán, ahol én telefonálni nem tudok, mert nem hallok semmit, simán fekszik a kövön, padján, a járdán, vagy akár ültükben, sőt már láttam indiait állva is bóbiskolni. Ebben hatalmas mesterek, akárcsak a kutyák, akik képesek a járda mértani közepén elfeküdni keresztben, és nem zavartatják magukat. Legnagyobb meglepetésemre senki nem rúg beléjük, hanem kerülgetik őket.
Globalizáció:
Katharina indiai fiatalab kollégái megkérték többször, hogy hadd jöjjenek el a mi lakásunkra alkoholt fogyasztani, így egy vasárnap estére végre beadta a derekát, és valóban felbukkantak, ittak, majd hazamentek :) érthető.
Kecskék és tehenek. A kecske békésen aludt a zsákokon amíg ebédeltünk, értsd kb 2 órán keresztül, utána nem tudom még meddig maadt ott :)
Ja és ittam már kókuszlevet kókuszdióból, 5-6 suhintás egy bárddal, lent van a teteje, beledobnak egy szívószálat, és ha megittad a levet (amit nem mondanék kókusztejnek, mert átlátszó – nem tudom milyen valójában a kókusztej), akkor az egyik lesuhintott héjdarabbal kikanakazhatod a viszonylag puha kókuszbelsőt :) a másik kecske valószínűleg ezen rágódik ;)
Benzinkút Bakkhaliban.
Biztonság az építkezésen. Ez a kép Bakkhaliban készült, de a szállodában is ugyanígy építették az új rendezvénytermet. Bambuszrudak és semmi biztosítás. Nekik nem érdemes fáradtan dolgozni menni, inkább észnél lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése