Vasárnapi városnézés

Múlt hétről egy két kép a búcsúbuliból és a HHI tortákról :)

　
　
A vasárnapot megint a városnézésnek szenteltük :) kicsit fáradtan a szombati buli után, de kezdetben még igen lelkesen nekiindultunk az India Múzeumnak, Kalkutta egyik fő látványosságának.Oroszországhoz hasonlóan itt is külön ár van a helyieknek és a külföldieknek, de az ottaniakhoz képest itt elképesztően nagy a különbség...　

　
Ja a kép egyben ízelítő a háromnyelvűségből is, amiről már írtam :) (és ajánlom figyelmetekbe a középső feliratot: Amúzeumba fegyverrel és mobiltelefonnal belépni tilos. A kettő természetesen egy kategória :D)A múzeum egyébként nagyon nagyon unalmas volt, és elég oldschool, csináltam egy két képet a termekről...　

De az épület maga szép volt nagyon, persze indiai módra érdemes megnézni a részleteket, a kuplerájt, a mennyezetnél a lefolyó festéket stb :)

　
Aztán ettünk egy jó kis étteremben a Park Street-en, megkóstoltam a Kebabot. Kebab értsd saslik. Van ezer fél, minthogy egy fapálcikára elég sokszámú kombinációkban lehet húst, zöldséget, indiai túrót/sajtot (a kettő között van – paneer) vagy akár gyümölcsöt húzogatni. De nagyon finom volt :)Park street-i épületek:
　

　
Aztán a könyvélményem (még mindig a Bengáli Tűz) hatására, és mert minden reggel keresztülmegyek a metróállomásán, elmentünk a Kalighat-hoz. A templom egy nagyon régi zarándokhely, a hiedelem szerint Kháli istennő eléggé begurult, mert féltékeny lett, ezért egy másik istennőt (akinek a nevére nem emlékszem, fakultatív utánanézésre ajánlott) darabokra cincált, és ahol lehullott az égből a szétcincált istennőnek egy darabja az szent hely lett. Mivel egy lábujja itt Kalkuttában ért földet, ezért gyorsan templomot is emeltek a félelmetes Khálinak, és azóta véráldozattal csillapítgatják az amúgy csillapíthatatlan vérszomját. Véráldozat alatt kecskéket kell érteni, hétközben 15-30 darabot, hétvégente kb 60 darab kecske minden nap. Tényleg csillapíthatatlan a vérszomja, kellemes istennő lehet :)Szóval a templom körül kiépült egy nagy bazár

(szinte autómentes övezet, ezért nagyon élveztem), ahol útközben el is kaptak minket, hogy fejenként 10 rúpiáért otthagyhatjuk a táskánkat és a cipőnket egy édességesnél, aki vigyáz rá, és aki segít soron kívül bemenni a tempolmba (ahova nem lehet táskát és cipőt bevinni), és a Katharina munkatársnője, aki tök indiai (bár aznap volt életében kb a második alkalom, hogy metróra szállt) majdnem rábeszélt erre minket, de én megfúrtam a dolgot, mondván, hogy a fényképezőmtől sebészi úton sem lehet elválasztani :) meg egyébként sem volt kedvem egy indiai utcán mezítláb végigsétálni. (Bár triviális, hadd említsek erre néhány okot: iszonyú kosz, patkányok és csótányok, akik szép számmal láthatóak az utcákon azért a sarkoban, meg erra arra.)
Szóval elmentünk a templomhoz,

ahol rengeteg koldus és szegény volt, illetve folytatódott a bazár, ahol lehet mindent kapni, szent képektől áldozati virágokig. Az áldozati virág itt természetesen a vérvörös színű hibiszkusz, mi más.

 Egyből mellénkszegődött egy angolt igen jól beszélő szerzetes/idegenvezető/valaki, aki elmesélt egy két dolgot a templomról, és megmutogatta a látnivalókat. Elsőként egy szent fát, ami a termékenység jelképe, mert kaktusz de mégis fa méretű (ha jól értettem). Ennek ágaira piros (alap) cérnával kis köveket kötöznek, hogy Kháli istennő közbenjárjon a gyermekáldásban, és ne álljon bosszút a foganandó gyermeken.Utána megnéztük a helyet, ahol a kecskéket áldozzák fel reggelente. Két álodzati hely van, ami kétszer két vas oszlopot jelent. A kecske fejét a kettő közé húzzák, és egy nagy suhintással vége is (mondjuk ekkora számú áldozatnál nem is érdemes sokat tökölni, nem?). A jó dolog az egészben, hogy az áldozati szent húsból minden nap kaját főznek, amit a templom körüli szegények között szétosztanak, szóval semmi sem vész kárba, Kháli sem szomjazik és az emberek is „jóllaknak”. Bent nem szabadott fotózni a terrorizmus miatt, a szélsőségesek ugyanis kedvelik a szent helyeket célpont gyanánt, szóval a dolgot mi
Utána láttam három ember lába között Kháli Istennő szobrát, mert a sort természetesen nem álltuk ki, és egy hátsó útról csak belestünk.

 Visszafelé a szent fánál kaptunk piros pöttyöt a homlokunkra áldásképp. (A képeken az új arcok az indiai kolléganő, és az új lakótársunk Elpis Görögországból, aki szombaton érkezett.)

 Aztán a túra végével megnéztük a Khali Gat-ot, a Gat kaput jelent. Ez egy vízzel teli medence volt a templom mellett, aminek a szélén kis oltár állt. Elvileg le kellett volna venni a cipőt és úgy odamenni, de ha az ember megérinti a lábát, akkor utána meg kell mosnia a kezeit áldozat előtt. Mondták semmi gond, a medence vizét a Gangesz szent vize tölti fel, szóval abban megmoshatom, ebből köszöntem, de még véletlenül sem kértem, szóval cipőben járultam oltárhoz. Kaptunk a kezünkbe pár hibiszkuszt, amit felajánlottunk a kis oltáron, de csak egyesével lehetett odamenni. Gondoltam milyen szép, hogy meghittebb legyen, de hamar kiderült, miután kísérőnk sebtében elmormolt mellettem valami imát, hogy miért. Az orrom alá dugtak egy füzetet, hogy akkor segítsek a szegények etetésében, és adjak pénzt, és, hogy mindenki 500 vagy 1.000 rúpiát adott előttem, szóvsal adjak legalább 200-at. Mondtam, hogy köszönöm nem, de a kedvetekért adok 30-at, valamiért bizalmatlan vagyok. A többiekre nagyobb nyomast gyakoroltak, szóval rajtam kívül mindenki szépen adott 200-at, de én majd adok a szegényeknek egyenest a kezébe, vagy nem tudom. Már csak azért is, mert az egész játék, hogy egyesével mehettünk oda, túl jól szervezett volt az én ízlésemnek.
Szóval a medence:

　
Este hazajöttünk, és elmentünk moziba, szóval láttam a legújabb Harry Pottert :) (a választék 10 Bollywood film volt, vagy Narnia vagy Harry Potter). A jegy 220 volt fejenként, annyi, mint otthon, kicsit sokalltam, de hát végülis egy plázába, multiplexbe mentünk. (Az útszéli kis mozikben állítólag 20 rs egy jegy, de ott nincs nyugati film.) A jegypénztárnál rá is beszéltek minket egy kombó menüre, ami két üdítő és egy XL popcornt jelent. Előre csorgattam a nyálam, ahogy az európai eszemmel elképzeltem azt a rengeteg popcornt, de csalódnom kellett, az üdítők kb 3 dl-esek voltak, az XL popcorn pedig kisebb, mint az otthoni legkisebb méret. Szóval mindjárt vettünk még egy XL-t, de azért így is okosan kellett beosztanom. A mozi késett :)) ez a meglepetés erejével hatott rám, mert nem tudom elképzelni az okát, de hát Indiában bármi megeshet. Még egy-két különbség; a moziban szeretnek légkondizni, szóval hosszúgatya, cipő, zokni, kabát, sálban ültem végig (mert a többiek elmondása alapján készültem), és még így is fáztam. Indiai logika. És a filben volt szünet, amikor random megszakítva egy jelenetet fellőtték a villanyt, és a termet elözönlötték a popcorn, hotdog, nacho és egyéb árusok ilyen kis előke kosarakkal, amiklyent az ember az amerikai filmekben baseballmeccseken lát. Vicces is volt meg nem is :)Kháli ábrázolása félelmetes, három vérben úszó/vörös szeme van, (3, mert istenség), a nyelve a hasáig ér, mert szomjas és a bőre fekete. Ez egy elég ideologizált ábrázolása, majd csinálok képet a temploi szobor másolatáról is legközelebb. (meg egy ket bazari finomsag :) )ndenkinek a képzeletére bízom :)