Mivel fél 10re visszaértünk a szállodába, ezért még elmentünk sétálni arreflé ammerre csak elsuhantunk, mert nekem nagyon tetszett az a környék.
Nagyon sok a kecske és tehén, és elvétve látni baromfit is.
Úton útfélen sok sok kisebb nagyobb medence van a házak között, amit nádból építenek (gondolom) a tető pedig a rizs szárából van.
Egy igazi rizsföld aratás után. Azt is láttam, hogy teljesen hagyományos módon egy rácshoz ütögetik a rizskötegeket, hogy kipotyogjanak a magok.
A gyerekek imádtak minket, így most szívesen fotóztam őket, máskor van azéer egy kis ellenérzésem megkérdezés nélkül fotózni embereket (pedig velünk állandóan ezt teszik)... a gyerekek imádták, ha fotózták óket, és a képeket mindig meg kellett mutatni nekik utána, amin hatalmasat derültek :)
Ha valaki olvasta a Bengáli Tűz című könyvet (ideutazás előtt kötelező olvasmány: G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz), akkor ismerős a laposra szárított tehénszar fogalma. Mindenfelé láttuk, a könyvből tudom, hogy arra használják, hogy ezzel tüzeljenek, fűtsenek. Láttunk frisseket is, még benne a tapicskolást bizonyító tenyérnyomokkal.
Egy kis kitekintés a paradicsomból az út túloldalára:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése