Tegnap először átléptem Kalkutta város közigazgatási határát :) így igazán érzékeli az ember hogy a városban mekkora tömeg, kosz és zaj van :D
A hétvégét több részletben írom le, hogy a sok fotó ne legyen unalmas :))
Szombaton hajnalban keltünk, hogy elvergődjünk az egyik buszállomásig... jó európai módjára elég korán elindultunk, a busz 7kor indult, mi 5.45kor elhagytuk a lakást... Indiában sosem lehet tudni. A többiek mondták, hogy nem lesz gond taxit fogni a környéken, ebben én erősen kételkedtem, de az aggodalom hiábavalónak bizonyult, az első sarkon találtunk egyet, aki rendes áron elvitt :) mivel ilyen korán még nem mászkáltam a városban, meglepődtem mekkora élet van... Ja és a katonák a közeli katonai táborból reggeli futáson voltak, puskával meg mindennel futották a háztömböket :)
A taxikben általában van egy kis oltár a taxióra mellett, ahol néha virágok vannak, néha kis szobrok vagy képek :)
Így persze elég hamar oda is értünk, és vártunk 40 percet a váróban... Katharina itt mindjárt fel is adta, mert egyik pillanatról a másikra szédülni kezdett, és épphogy nem hányt, de alig bírt járni (előtte már beteg volt, nem volt hangja, meg arcüreggyulladása is volt, de hétvégére jobban lett, lehet a gyógyszerek mellékhatása, azóta sem tudjuk), szóval hárman maradtunk: Jacob, Larissa meg én.
A busz eléggé fapados volt, az út pedig négy óra, szóval alaposan átzötyköltük magunkat. Persze késéssel indultunk (bár a negyedóra nagyon jónak mondható), és mindjárt az elején volt egy kis indiai balhé (kiabálás, kis lökdösődés), amit sosem tudtunk meg miért, de valószínűleg a helyek miatt. Meglepő módon, mindenkinek pontos helyre szóló jegye volt :)
(Ajánlom figyelmetekbe a busz oldalán a feliratot: West Bengal State Surface Transport Corp. Ltd.)
Aztán elég nagy tömeg lett, és időnként amikor megálltunk felszálltak kis zacskókban kaját és házi készítésű chipszet áruló emberkék. Két óra menetidő után megálltunk 10 percre egy falu főterén, itt vettünk rendes zacskós chipszet; ha ennyit ül buszon az ember nem kockáztat :D
Elsőre nem jöttem rá, hogy az ablakok miért alulról felfelé nyithatóak, mert így sokkal több por jön be, de aztán kisütött a nap és minden értelmet nyert :D
Aztán eljutottunk a szigetünkre, amin Bakkhali is található. Azaz csak a túloldalig, itt volt egy híd, ami a féltávig ért, de valójában komppal kellett átmenni. Ilyen rövid szakaszt életemben nem tettem meg még ilyen hosszú idő alatt :D de sikeresen átértünk :)
Itt már sok halászhajó volt és PÁLMAFÁK mindenhol, ami nekem nagyon tetszett, szóval a hétvége alatt elkattintottam egy pár képet, legyenek ezek ízelitők:
Mikor megérkeztünk egyből szállás után néztünk, és az ötödik helyen meg is állapodtunk. A háromágyas szobánk 400 Rs (ja a buszjegy 67 Rs) volt, és volt benne angol WC meg zuhany, párna, takaró, lepedő (este langyos és nem jéghideg víz :)), és valószínüleg ez volt a környéken a legjobb ár érték arány, mert a buszon utazott velünk egy holland pár, akik külön indultak el szállásért, és végül a mellettünk levő szobában laktak :)
A szállodánk kívülről egészen jól nézett ki, de azért lefényképeztem a részleteket is :)
A szálloda kíülről:
A környék:
És a mellett lévő udvar :)
Mivel tél van, mindenhol felújítottak, renováltak és szerencsére nem volt tömeg... Megebédeltünk klasszikus indiai kaját (ami között volt természetesen hal), megszerveztük másnapra a dzsungeltúrás hajókázásunkat (=megegyeztünk egy helyi arccal, hogy másnap 7re ott lesz értünk és 100ért elvisz mindenhova) és lementünk a strandra... ezen a napon nem csináltam képeket, mert fürdeni mentünk, és nem lett volna, aki vigyáz a gépre, másnap viszont már nem sütött a nap. A strand elképesztően végtelennek hatott...
A víz szerintem tiszta volt, bár elég sárgás színű, ahhoz képest hogy tenger. Fürdeni bikiniben nem tanácsos indiában, ezért magamon hagytam az egyik tunikám, de azért még így is nagyon megbámultak/fotóztak. Tél lévén nem fürödtek tömegek :) a távolban székek vannak, aminek darabját 5 Rsért lehet óránként bérelni, és nem jöttünk rá miért van ilyen kevés emberre ennyire sok.
A víz meleg volt, a homok finom (és nagyon szemetes természetesen :D) a nap sütött, összességében imádtam :))) a 25ért vett gumilasztinkkal fociztunk is egy kicsit :)
Megnéztük a naplementét, ami lenyűgöző volt, a végtelen óceán, a rózsaszínben játszó napkorong és a száriban sétálgatő nők. Jó fotótéma lett volna, pff :))
Este is indiait ettünk, meg még lenéztünk a strandra, ahol a világ legmenőbb óriáskereke van :) aztán elég korán nagyot aludtunk a viszonlyagos csendben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése