Jaipur 4. nap

A negyedik és egyben utolsó napot Jaipurban az Amber erődben kezdtük. Íme az erőd, ami egy palota.

Jaipurt egyébként három oldalról majdnem teljesen hegyek veszik körül, amire erődöket és falat építettek. Ez a palota volt az urolkodó lakhelye. De azért B tervnek volt egy barlang ami a hegytetőn lévő várhoz vitt.

Az Amber erődbe sokan elefántháton mennek fel, több helyről hallottam, hogy mennyire kínozzák az elefántokat, szerecsére mi ilyesmit nem láttuk, de azért nem is elefántoztunk.

Az első udvar a köznép számára.

Ezután több hasonló belső udvar következett, szinte az egész erődöt be lehetett járni kívül belül, nekem nagyon tetszett, így sok kép lesz :)

A háremhölgyek mindig ilyen rácsos ablakok mögül nézegelődhettek, mert kilátni lehet, de balátni nem.

A belső udvar, ahol a pavilonban ha meggyújtottak egy gyertyát, akkor bevilágította az egész helyiséget a sok visszatükröződés.

A hely annyira látogatott, hogy még kígyóbűvölő is volt.

Utána megebédeltünk, majd elmentünk a Galtá templomhoz, ami az utikönyv leírása szerint „festői szurdok, hét medecével és két templommal”. Na az utikönyv nem először írt marhaságot (útitárs sorozat), ezennel ajánlom mindenkinek a Lonely Planetet. Íme a festő szurdok, mi le sem mentünk.

De annyiban megérte felgyalogolni a hegytetőre, hogy szép volt a kilátás. Jaipur és klasszikus indiai házak.

Este még elmentünk a kedvemért a kivilágított Dzsal Mahalhoz, ez a hely nagyon tetszik, az egyik kedvenc látnivalóm Indiában eddig.

Jaipur – Sékhavati

Hétfőn hosszabb kirándulásra indultunk a sivatag felé, amit sajnos végül nem láttunk, de a táj már félsivatagos volt, és még a kocsiút is érdekes volt. 

Megérkeztünk Navalgarh-ba, ami egy koszos porfészek, de régen egy fontos teve útvonal mellett feküdt, így sok kereskedő gyönyörű palotákat, úgynevezett haveli-ket építtetet. Na ez itt a látnivaló, van csomó, néhényat felújítottak, de a többség úgy pusztul, ahogy van, vagy a helyiek jóindulatból türkiz festékkel átfestik a falakat...

Az első havelink.

A második, havelink.

Kilátás a haveli tetejéről.

Ő volt a kísérőnk/túravezetőnk, 100 rúpiáért fél órára. Akkora dumája volt a gyereknek, hogy megszerettük, pedig soha nem fogjuk megtudni mi volt igaz belőle, de valószínűleg 90% nem :)) Azt mondta 22 éves, van két saját szállodája és hat hónapot indiában dolgozik, hat hónapot európában dolgozik és népszerűsíti a térséget. A történetet alátámasztja, hogy tökéletesen és nagyon jó akcentussal beszélte az angolt. Azt mondta beszél angolul, franciául és németül, amiből valamennyit meg is mutatott, nem volt olyan rossz. Állítása szerint a francia barátnőjével idén összeházasodnak titokban, és ők együtt kitalálták ezt a boltot, ahol ha veszel valamit a bevétel egy része jótékony célra megy indiában. El is vitt minket oda, nem vettünk semmit.

Az egyik haveli oldalán Jézus szivarozik... :))

Továbbmentünka  régi karaván útvonalon, és eljutottunk a világ végén lévő Dúndlod-ba, ahol menéztünk egy várat, ami hotel, és lefotóztuk az egyetlen látogatható termet, így lett egy az utikönyvvel azonos fotónk.

Utána Mandávában ettünk, és megnéztük kívülről a várat, ami nem volt nagy eresztés, leráztunk pár kölyköt, hogy még több havelit mutasson nekünk, majd hamar továbbindultunk.

Fatehpurban még egy és egyben utolsó havelinkat megnéztük. Szép volt mindegyik, és nagyon érdekes, szerintünk :)

Utána még útbaesett Lacsmangarh, ahol egy vár van egy hegy tetején.

Bementünk ide is, felgyalogoltunk a várba a helyiek kérdő tekinteteinek kíséretében (erre nem sok túrista jár), majd mikor felértünk kiderült, hogy a vár magántulajdonban van (lehet ezért néztek mit csinálunk  :D), de azért az őr, akit felébresztettünk körbevitt minket. Szépen fel votl újítva, pázsittal és úszómedencével, de még nem volt készen, így még nem lakott ott senki, és ezért tudtuk megnézni :)

Kilátás a várból: egy omladozó haveli, és a kisváros.