2011. február 19.

Tanuljunk meg állami szervnél ügyintézni, avagy a vízumom esete


Ez a dolog még kis hazánkban sem éppen egyszerű mutatvány, ahol ismerem a járást, a nyelvet és néha az ügyintézőt. Mivel az aiseces utolsó pillanatban küldte meg a meghívólevelet, én pedig a követséggel nem keveset beszélgettem emiatt, eléggé kiszúrtak velem, és csak kétszeri belépést adtak a féléves vízumomhoz. Nos egyszer megjöttem, egyszer meg Thaiföld után, így az afrikai kiruccanásom után nem nagyon engedtek volna vissza. Szóval nekivágtam ennek a nem kis kihívásnak ígérkező feladatnak. Előre szólok, hogy sajnos ez nem a hollywoodi befejezésű hősi eposz lesz...

Először felhívtam a magyar nagykövetet Kalkuttában, aki elirányított a Delhiben lévőhöz. Telefont nem veszik fel, írtam emailt. Autoválasz megjött azzal, hogy ha nem találom meg a levélben a keresett infót, akkor egy napon belül írnak rendes választ. Nem írtak, így telefonáltam megint, ezúttal nagyobb sikerrel, felvették, átkapcsoltak, ott nem vették fel. Újra telefon, akkor elkérte a mobilszámom,hogy még aznap visszahívnak. Nem tették. Másnap újra telefon, elértem valaki kompetens személyt, aki megadta az információt (ami mellesleg téves volt mint később ki fog derülni), hogy az FRO vagy FRRO (foreign registration (regional) office) irodát kell felkeresnem.

Na elmentem ebbe az irodába, ahol kedvesen elbeszélgettünk egy ügyintézővel a következőkről. Az ügyemben ők nem járhatnak el, csak Delhiben lehet ezt elintézni. Mondtam ok, megyek nemsokára Delhibe, és akkor ott elintézem, mondják meg milyen papírok kellenek. Azt ők nem tudják, mondom akkor hívják fel azt a hivatalt, kérdezzék meg, mondta nem tudja a telefonszámukat (ez a regionális iroda és mi most a központi iroda számáról beszélünk). De kedvesen lediktált egy címet.

Az interneten kiderítettem a központi iroda számát, majd felhívtam őket, ők ugyan nem illetékesek, de a belügyminisztérium (?) (ministry of home affairs), telefonszám nuku.

Így csupán ezzel a címmel felfegyverkezve érkeztem Delhibe, nem sok. Kedd délután el is mentem a minisztériumhoz, ahol kedvesen elmesélték, hogy ügyintézés 10-12ig, de másnap munkaszüneti nap van, szóval csütörtökön újra jöhetek. Remek. Csütörtökön 9.45re ott voltam, mikor is kiderült, hogy 9től nyitva vannak, így a becses 102es sorszámhoz jutottam. A sor viszonylag hamar lement, kb 20 perc alatt én következtem. Kiderült, hogy itt csak azt a papírt adják, amivel bebocsátást nyerek az irodába. Na bementem az irodába, résztvettem egy kis tömegnyomorban a nyomtatványért, kitöltöttem két példányban, kiderült, hogy kell útlevél és vízum fénymásolat. Rémület, mi lesz. Kiderült, hogy épületen belül meg lehetett oldani, így arra számítottam, hogy jó borsos áron (ahogy otthon ezen nyerészkednének), de nem; 2 Rs. oldalanként, hurrá, megvan. (Ez nagyon india, szorult helyzeteken nem nagyon nyerészkednek, csak  ataxisok) Kiderítettem hová kell leadni, majd vártam. És vártam. Megjöttek az ügyintézők, ezután hamar sorra kerültem, elbeszélgettem az ügyintézővel, hogy adjon még két belépőt, mondta semmi gond. Ad egy papírt, amivel visszamegyek Kalkuttába, és az ottani FRROban lepecsételik a vízumom. Na és itt kezdődtek a gondok. Mondtam, hogy én ugyan nem terveztem visszamenni. Erre, akkor nem is dolgozom ott, mondtam végeztem a munkahelyemen, akkor mit keresek még Indiában business vízummal?! Mondtam, hogy ez a csereprogram lényege, hogy dolgozunk majd utazhatunk a kulturàlis csere jegyében. Nos neki ez nem elég, akkor erről még aznap hozzak papírt, oh jeee.

Na akkor egész napot végigtelefonoztam az aisecesekkel, akik ezúttal nagyon rendesek csak kicsit lassúak voltak, de fél 4re kitalálták, hogy akkor emilben elküldik, ne találkozzunk személyesen. Akkor gyorsan vissza a hotelhez, gondoltam, eddig 20 percnél nem mentünk vissza hosszabban arról a környékről. Első alkalommal vitt a sofőr rossz helyre, mellesleg india legbénább autóriksa sofőrje volt, olyan lassú, hogy az eltévedéssel 45 percet mentünk. Akkor gyors internetkávézóba, ahol mire elmagyaráztam, megértette és begépelte 5.15 volt. 5.30ra kellett odaérnem. Gyorsan nyomtatnék, nem működik a nyomtató. Megszerelik, fogok egy autóriksát, mondom amilyen gyorsan csak lehet menjünk oda. Elindultunk a rövidbb kis utcákon (ja indulás előtt még imádkozott egyet gyorsan, azt hittem fényt kapok), ahol belefutottunk egy vallási/esküvői felvonulásba. Forduljunk vissza, másik út, iszonyú forgalom, a 15 perces út ezúttal 25 perc. 5.45 odaérek, 5.50 bent vagyok, 5.55re rájövök, hogy rossz helyen várok, 5.58ra megtalálom az eldugott irodában a fickót akivel reggel vitatkoztam, aki megnézi a papírom, hümmög, majd közli, hogy túl későn jöttem, és jöjjek vissza holnap ilyenkor. Na ekkor elszakadt a cérna, és elbőgtem magam. Nem szándékosan, előtte màr végig folytogatott, és tiszta idegroncs voltam addigra, mindenesetre jól bevált. A pasas sokkot kapott, leültetett, telefonált, kiderült, hogy az illetékes még bent van, na akkor mentünk az irodájába, újabb keresztkérdések, de végül megadták. Vissza az irodába egy kis papírmunkáért, mindjárt meg is kínáltak a vacsorájukból, és meginvitáltak, hogy jöjjek máskor is, csak úgy az ujdonsült barátságunk jegyében. Már csak egy roppant egyszerűnek tűnő dolog volt vissza, elmenni a Delhiben lévő FRROba a pecsétért. Ismét tévedtem.

Az iroda 9.30kor nyit, mi 8.45kor itt voltunk, mert már mentünk volna Jaipurba tovább. Már állt itt kisebb tömeg, két üres asztal: az egyik afgán állampolgároknak, a másik mindenki másnak, de csak semmi megkülönböztetés. A nem afgán asztalon volt egy papír, felírtam rá a nevem, 35ös szám. Ahogy közeledtünk 9.30hoz, a helyzet egyre fokozódott, rengeteg ember lett. 9.20 elkezdték visszaterelgetni (azaz az őrök ordítottak és lökdösődtek) a tömeget, 9.30 leültek az asztalhoz az illetékesek és ekkor elszabadult a pokol. Az afgán asztal előtt kisebb tömegverekedés és mindenki papírokkal hadonászik, mint a tőzsdén, az őrök szedik össze, ordítozás, lökdösődés, kétségbeesés. A mi oldalunkon is nagyobb lett a hering parti, a papír természetesen nem számított,  a tolakodás annál jobban. Lassan azért én is belejövök, de az előző napi hivatalból szerzett újdonsült orosz ismerőseim nálam is jobbak voltak, és bevittek magukkal a 4es szám alatt. Már olyan közel éreztem magam... kaptam egy újabb nyomtatványt, kitöltöttem, majd kiderült, hogy kell útlevél és vízum fénymásolat, plusz fénykép. Na épületen belül szereztem fénymásolatot az egyik irodából egy mosollyal, de nem volt elég. Mondták kell fotó is, ajaj. Mutogatták, hogy itt nem messze lehet megcsináltatni, de nem találtam meg. Megkérdeztem egy itt dolgozót, azt mondta, hogy a közeli piacon lehet csináltatni elvisz motorral (anya itt szerintem azt hitte örökre elvesztett). Elmentünk, igazolványkép indiai sebességgel és áramszünettel (!!) 45 perc. Vissza az irodába, beadtam a papírom, várhattam a számomra. Nem történt semmi, a hívótáblán 2 óra alatt 3 számot hívtak, az emberek egyre jöttek. Egyszercsak a 12es után jön a 18as, na akkor elkezdtem kérdezni, hogy mi van, a fickó megnyugtatott, hogy üljek vissza várjak. Vártam fél órát, nem történt semmi, eddigre nagyon éhes és szomjas lettem, minthogy kimenni nem nagyon lehetett, meg ki tudja mikor szólítanak... Lényeg, hogy elfogyott a türelmem, odamentem egy ügyintézőhöz, hogy akkor velem mi van átugrották a számom, mondta, hogy hol a papírom, elintézi. Hol a papírom??? Vissza az asztalhoz, ahonnan az előbb elküldtek, hogy várjak, ezúttal érdekes módon ott volt a papírom. Megszereztem, vissza az ügyintézőhöz, aki nagy kegyesen foglalkozott az ügyemmel, és mondta, hogy üljek le és várjak. Vártam fél órát, közben másokkal foglalkozott, amikor megint elfogyott a türelmem, megkérdezte, mi van. Mondta, hogy menjek el ebédelni, kell egy papír még, 4re jöjjek vissza (negyed kettő volt ekkor), kialkudtam, hogy 3ra. Elmentünk ettünk, fél 3ra ott voltam, megmutattam neki magam, hogy tudja, hogy itt vagyok. Újabb fél óra várakozás, 3kor odahívatott, és azt mondta, hogy akkor jöjjek vissza másnap, ma ezt már lehetetlen elintézi. Miért? Nincs válasz, csak ingatja a fejét? Kedves próbált lenni, hogy amikor megjövök 28-án, akkor bemegyek és ő ígéri, hogy akkor megkapom a pecsétet. Mondom de másnap repülnék, nem gond, mert ő megígérte, hogy megkapom. De gond sajnos, így a jelenlegi helyzet szerint nem megyek Afrikába :(((.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése