Erre a napra rányomta a bélyegét a vízumügyintézés, és egész nap a beszerzendő papíron járt az eszem, de azért várost is néztünk.
Elsőként a Vörös Erődöt, ami elég nagy területen fekszik. Találkoztunk egyéni magyar turistákkal (és egy magyar csoporttal is a Qutab Minarnál), akik 40 évvel ezelőtt voltak a nagykövetségen Delhiben, és hiányolták az utcákról a teheneket. :)
A vörös erődben odajött hozzám egy kedves házaspár, és ők azzal az igénnyel álltak elő, hogy úgy szeretnének képet velem, hogy közben a kezemben tartom a kisbabájukat. Képesek voltak egy idegen kezébe adni egy egész pici csecsemőt...
Utána megnéztük a Dzsámá Maszdzsidot, ami India legnagyobb mecsete. A mecsethez a bazáron és hatalmas kuplerájon keresztül vezetett az út.
Itt mondhatni átvertek, és a főbejárattól elgyalogoltattak a mocskon keresztül az oldalbejárathoz egy kis baksis reményében. Igen, még az én eszemen is túl lehet járni. Belépés előtt (minden templomnál egyébként) cipő levet, belépő nem volt, de fényképezőnként, és fényképezős mobolinként kellett volna 200at fizetni, mi az enyémet bevallottuk, ezután nem firtatták a többit, ennek is volt egy kis átverés/lehúzás szaga. Ekkora már elég feszült voltam (a vízumos papír hathatós közbenjárásával együtt), és ekkor elkezdett győzködni egy arc, hogy húzzak magamra egy otthonkát, amikor így is teljesen fedett volt lábam, vállam mindenem, gondoltam ez is pénzt akar, de nem engedett be máshogy. Otthonka kellett, de a hajat elfedését senki nem kérte számon, ez is furcsa volt.
Egyébként szép a mecset, és hatalmas.
És íme Eszti az otthonkában (amiért végül nem kellett fizetni), és tiszteletből önként elfedett hajjal, csodás látvány.
Az este további részét a vízumos blogban már említettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése