Ez a nap mindjárt kellemetlen meglepetéssel indult. Akét hete lefoglalt sofőr nem jelent meg az előző este megegyezett időpomntban. Mondtam anyáéknak nagy mellénnyel, hogy negyed üra késés az „indian standard time”, aggodalomra semmi ok. Fél órát vártunk, semmi. Ekkor felhívtam az emberünk, hogy mégis mi a pálya. Hát valami tüntetés van, ő áll a dugóban, lévén nemzeti ünnep és nem tudja mikor ér ide, ha elvonul a tömeg akkor még 20 perc, de összesen szerinte kb. egy óra, vagy másfél. Nekem nem vette fel a telefont egyébkét, megkértem az Imrant, hogy segítsen, neki érdekes módon felvette, állítólag amikor én hívtam akkor a zsebében volt a telefon és nem hallotta, jaja. De már ő is mondta, hogy foglaljunk a szállodában arra a napra, ezt végül megtettük, 10 perc múlva előállt a kocsi. Hívtam, nem vette fel, írtam neki smst, hogy majd hívjon a továbbiakkal kapcsolatban (ő vitt volna minket végig az úton), ezt soha nem tette meg.
Reggel a várakozás közbeni banánvásárlás, anyáék legjobb barátja a banán, mert ezt simán meg merik enni, és nincs massala íze :D
Az új és gyben megbízható sofőrünkkel megindultunk. Először belebotlottunk egy Birla templomba, ami szép volt, bár nekem a kalkuttai jobban bejön ;)
Kértünk áldást is, de ez nem látszik annyira, a piros pötty a homlokunkon :)
Utána útbaejtettük Hauz Khászt, ami egy kedves park melletti rom volt, de én ilyen tiszta parkot még nem láttam Indiában, szóval élmény volt :)
Miután sikerült meggyőznünk a sofőrt, hogy 10 percre em megyünk be szuvenír boltba, elvitt minket nagy nehezen Mehrauliba. A fő látványosság itt Qutab Minar, azaz egy nagy oszlop, indiában a legnagyobb egyedülálló. Tényleg nagy, és szép faragások vannak rajta. Körülötte mindenféle épületek és romok vannak, nagyon jó hangulata van a helynek.
A srácok nem szálltak le rólunk, valószínű nagyon szerettek volna velem is egy képet, de megkérdezni nem mertek én meg addigra besokaltam (mindenki közös fotó, vagy csak az arcodba sétál egy fényépezős mobillal), és mindig elvonultam/elfordultam, ezért elég hosszan követgettek, hátha. Gondolom végül sikerült, de egy idő után leléptek.
Elősör láttam szabadon éldegélő papagájokat. :)
Utána az remek utikönyvnek köszönhetően megpróbáltuk felkutatni a csillagos látnivaló Dzsamáli Kamáli mecsetet, de nem volt egyszerű, mondhatni kifejezetten nehéz volt. Ez egy rom gyakorlatilag a legnagyobb kupleráj közepén, ahova egy félig lezárt kapun kell bemászni, nincs karbantartva és mellette kriketteznek a gyerekek. Az élmény érdekes volt, a látnivaló kevésbé, de íme a belseje.
Ebéd után elmentünk a lótusz templomhoz, azaz a bahá’i imaházhoz, ami nagyon nagy élmény volt. Maga az épület is nagyon tetszett, de a vallás még jobban lenyűgözött, mert előtte nem hallottam róla még soha.
A bahá’i vallás lényege dióhéjban, hogy az összes vallás egy Istentől származó különböző próféták eredménye, és valójában mindenki egy Istent szeret. Továbbá hirdetik, hogy a világ egy nagy ország és legyen béke minden ember között. Ennek jegyében az összes templomuknak 9 bejárata van, mert a 9 a legmagasabb egyjegyű szám, az egység jelképe, továbbá azt jelzi, hogy ebben az imaházban minden vallású embert szívesen látnak. Beültünk egy ima szertartásra is, ami elég rövid volt, kb 10 perc, és abból állt, hogy az összes nagy vallás (keresztény, muszlim, hindu, buddhista, zsidó stb.) szent könyvéből felolvastak/énekeltek egy részt... A bahá’i vallás nagyon fiatal, és szerintem az is nagyon érdekes, hogy a közel keletről indult, Iránból. Nekem nagyon tetszett, és a vallás is, bár nem tudtam megszabadulni a bennem motoszáló szekta érzéstől, de lehet csak a rossz beidegződés.
Miután ismét meggyőztük kedves sofőrünk, hogy nem akarunk boltba menni, hajlandó volt elvinni minket Humájun sírjához, ami szintén nagyon szép :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése