A köztársaság napja

Január 26. nemzeti ünnep indiában: a Köztársaság napja (Republics day). Így aznap nem kellett dolgozni, de elvileg kötelező volt résztvenni az ünnepélyes zázlófelvonáson. Persze valószínű nem sértődtek volna meg, ha a gyakornokok nincsenek ott, de gondoltuk érdekes lesz, úgyhogy bementük a szokott kezdésnél egy órával korábbanra (8.30).
A zászlófelvonás késett kb. 30 percet, majd kiderült, hogy ez egy nagyon rövid esemény, alig volt 5 perc. Felvonták a zászlót, mibenrózsaszirmok voltak, azok egyszercsak kihullottak, a biztonsági személyzet tisztelgett, majd közösen elénekelték a himnuszt.

　
Utána megvendégelt minket egy reggelivel a szálloda, de mivel erről nem volt szó előre, nem voltam túl éhes, azonban megragadtam az alkalmat, hogy megörökítsem az éttermet ahol dolgoztam az első két napban.

 Reggeli a kollegakkal balrol: Ieva, Parvati, Shibashish, Sujoy es Imran...

És íme, a hely, ahol majdnem fényt kaptam...

Ja es egy masik kep az irodankrol.

Aztán hazajöttünk, a többiek akkor keltek, így együtt reggeliztunk palacsintát csokiöntettel (addigra megint megéheztem :D). Elmentünk egy taxival (aki átvert) a Victoria emlékműhöz, ahol iszonyú tömeg volt. Tényleg nagyon durva volt, a sor a jegypénztárhoz kb 200 méter, a jegypénztár előtt persze nagy tömegbuborék, az emberek szabályosan verekedtek a jegyekért. Gondoltuk (Suddipta (Katha kollegaja), Katha, Raul (gyakornok egy kozeli kisvarosban, es neha meglatogat minket plusz en) mi nem szállunk be, és teszünk egy próbát közvetlenül a bejáratnál, ahol egy kis hazugsággal (holnap elmegyünk Kalkuttából), és mivel fehérek vagyunk, bejutottunk. :)
Bent fotózkodás következett, ahol egyre többen bamultak minket, majd Katha felkiáltására, hogy ne csak besunnyogjanak a képre, jöjjenek nyugodtan kisebb tömeg gyűlt körénk :) közben pedig szakadtunk a nevetéstől :) aranyos volt nagyon :)

Aztán elücsürügtünk egy darabig a parkban a fűben (igen, itt tiszta a fű, és le lehet rá ülni, szinte nem is India, de cserébe nem lehet bent enni és nem lehet műanyag zacskót bevinni :) )...
Majd megéheztünk, elmentünk a Park street egyik éttermébe, ettem egy jó tandori csirkét vajas naan-nal, utána pedig elmentünk a Szent Thomas templomba, ahol rájöttem, hogy angolul nem is olyan elmagyarázni a kereszténységet Suddiptának :)
Este nagy bulit terveztünk, de a köztársaság napja úgynevezett „száraz nap” ("dry day"), amikor sehol nem árulnak alkoholt, így a klubok is zárva vannak. A tapasztaltabbak előre megveszik a piát és házibulikat rendeznek, mi nem vagyunk tapasztaltak, így társasoztunk egyet itthon :)

A hétköznapok egyébként hasonlóan telnek, reggel felkelek, utazás a munkába, meló (rossz és kevésbé rossz napok), este hazajövök, eszem, utána több variáció lehetséges: takarítok, mosok, írok a blogomra, elmegyünk bevásárolni, bulizunk vagy csak beszélgetünk. TVnk nincs, és egyáltalán nem hiányzik, viszont olvasni sincs időm, ami hiányzik, de majd ha utazgatok lesz...

Dhobi Ghat – Science city

Múlt hétvégén gyomorfájással és hasmenéssel nem törődve több helyen is jártam. Szombaton voltunk egy kozmetikai cég próbaforgatásán, ahol azt mondták kettőnk közül választanak majd, de eddig még nem jelentkeztek... Mondjuk (indiai értelemben) elég magasra tettem az árat (6-8.000 Rs. közé), mivel ezúttal 45 másodperces reklám főszerepéről van szó, ahol törölközőben kéne magam mosolyogva testápolóval kenegetni. Gondoltam ezért fizessenek meg már rendesen (muhaha)...

Aztán elmentünk moziba az Imrannal, ezúttal az ő kívánsága szerint multiplexbe, ahol megnéztünk egy remek (és nem viccelek) indiai filmet, a címe „Dhobi Ghat”. A film minden tekintetben jó volt: a történet érdekes volt, aktuális és feszegette az indiai társadalmi berendezkedést; a színészek jók voltak, kevés volt a klisés érzelemnyilvánítás és a felvételek gyönyörűek voltak. Ráadásul az egyik főszereplő amerikában született indiai volt, aki beszélt hindiül, de miatta elég sokat beszéltek angolul, amit meg nem értettem és lényeges volt az Imran fordította nekem. Szóval egész más élmény volt, szuper indiai film, ajánlom mindenkinek (imdb-n nekem 7 vagy 8/10, még nem döntöttem). Aztán visszavittük a kosztümöm a szabóhoz, mivel a szoknya nagy volt, a nadrág meg nem állt sehogy, hétvégén megint megyek, kiváncsi vagyok mit hoznak ki belőle.

Utana ettünk egy diétás dosa-t a gyomromra való tekintettel... majd hazajöttem, de azért nem voltam teljesen egészséges, így nem terveztem bulizni, szerencsére a többiek sem, úgyhogy itthon volt egy kisebb házibulink az új gyakornokokkal. Érkeztek páran, akik egy cégnél fognak dolgozni és a cég biztosít nekik lakást salt lake-ben. Velük költözött az Elpis a görög srác is, Justina element Mumbaiba dolgozni, Thomas pedig Delhibe. Szóval a múlt héten volt olyan este amikor 3an maradtunk Jakobbal és Kathával, aztán átköltözött az üres szobába a lett házaspár, így lakunk most 5en együtt, a kisebb lakásban pedig maradt Kamil és Levent.


Másnap az újoncokkal együtt (kivébe az észt srácot – Indrek) elmentünk a science city-be, ami a kalkuttai csodák palotája. Hát érdekes volt, meg vicces, de sok új dolgot nem tudtam meg :) első benyomások egyike:

　
Tehát a kis csapatunk balról: Elpis, Mick (Kanada), Juris és Ieva (lett házaspár), Jakob és Taifun (ne kérdezzétek miért, de török srác) plusz én a fényképező túloldalán :)
　

A science city eyébként egy nagyon szép és érdekes épület együttes.

Azert a kupleraj itt sem maradhat el...

A belépő 25 Rs., de az érdekesebb dolgokra újabb sorbanállás következik, 3D mozi 30 Rs, az „űrszínház” (180 fokos mozi, mint egy planetárium) 50 Rs., az időgép (szimulátor) 10 Rs. Az időgépre már nem volt aznapra hely délelőtt 11.30kor. Így lelkesen megvettük a jegyünket a többire. Aztán a 3Dnél túl nagynak ítéltük meg a sort, így megnézegettük a varázslatos tükröket.

Vasárnap lévén iszonyú tömeg volt mindenhol, így hamar átmentünk a kiállítótérbe. Középen a Tom&Jerryből jól ismert labirintus a golyonak/labdának, ami nem nagyon látszott és működött, de ez volt az egyik dolog ami igazán tetszett :)

Aztán a kiállítás nem volt túl érdekes, egy dolog tetszett még: 10 hatványaival bemutatták a távolságot. 10 méter, 100, 1000 stb, és így távoldott, Kalkutta légifelvétel, űrből India, Föld, Naprendszer stb. Utána elindultak a 10 gyökein mikroszkópikus dolgokat bemutatva, tetszett az ötlet.

Volt néhány csodák palotájás szemtévesztő, meg néhány akvárium, ahol lenyűgözött milyen jól sikerült halak természetes élőhelyét utánozniuk. Főleg a kavicsok, nagyon nagyon India :)))

　
Megnéztük az űrszínházban az első expedíció történetét, akik végig lecsónakáztak rajta, tűrhető volt. Tettünk egy újabb próbát a 3D mozival, de hamar feladtuk, úgy ítéltük meg, hogy valószínű nem ér meg egy másfélórás várakozást.

A kertben további fizikai érdekességnek számító játékok voltak egy labirintusban, illetve volt egy két állatketrec egy óriási kolónia tengerimalaccal (aranyos) és egy kisebb család vérnyúllal (nem aranyos – nem tudom mi vol a bajuk, de fehérek voltak vörös fejjel és fülekkel).

Elsétálgattunk a kertben/labirintusban, volt amit kipróbáltunk, de efáradtunk és a szúnyogok sem marasztaltak, így adtunk egy utolsó esélyt a 3D mozinak, ahol még mindig iszonyú sor volt, szóval feladtuk, és hazabuszoztunk.

Részletek 7.

Science city tábla – imádom ezeket a szívhez szóló utasításokat :) „A kiálltási tárgyakra vagy falakra írni vagy köpni tilos", ismét csak csodás társítás :)

Meglepő módon nagyon sok india tudja (vagy úgy tesz mintha), hogy hol van Magyarország. A leggyakrabban ismert dolog az országunkkal kapcsolatban Puskás, második helyen szerepel Budapest és általában ennyi. De szerintem ez így is lenyűgöző, büszke vagyok minden alkalommal :) Legutóbb voltam egy próbaforgatáson egy kozmetikai cégnek (lehet kicsit magasra tettem a fizetést, mert azóta még nem hívtak :D), és a rendező közölte velem, hogy a Jancsó filmek voltak rá a legnagyobb hatással és, hogy ő a példaképe. Sőt egy alkalommal, amikor a hotel ügyfeléhez mentünk, egy másik rendezőhöz, az asztal üvege alatt a következő képeslapra lettem figyelmes.

　

　
Most jöttem rá, hogy még nem meséltem, hogy minden szobánkban (és minden indiai szobában/irodában) egy teljes „kapcsolótábla” van. Sokszor még ezeknél is cifrább. Ezek közül egy kapcsoló működteti a fényt, egy a ventillátort, ha van, a többi csak úgy van. Az elején minden alkalommal az összeset végigkapcsolgattam, amíg az történt, amit szerettem volna. Mostanra megtanultam :) ja és a konnektorokat is mindenhol le lehet kapcsolni, ez eleinte sok bosszúságot okozott, amikor nem vettem észre, hogy le van kapcsolva. Bár tekintve a lakásunk elektromos állapotát, lehet ez nem olyan nagy baj.

　
Apropó elektromosság, hétfő reggel felkapcsoltam a vízmelegítőt, és felrobbant a műanyag Semmi bajom nem lett, mert kicsit távolabb voltam, de azért na. Lehetett volna.
　
Ha már a stílusról írtam, akkor íme egy kisgyerek felöltöztetve.

　
Az egyik nagy nagy előnye, hogy ott dolgozom, ahol, hogy ropogósan kapom vissza a szennyesem. Ezúttal, még csokornyakkendőt is kötöttek nekem, amit gondoltam megörökítek :)

　
Welovetoeat :)

　

A bölcsességfog esete és ennek következményei

A Mandarmoni (helyesen, ejtsd Mandarmuni) hétvégi leírásából kimaradt a leghűségesebb szereplő, aki mindenhova elkísért: a fogfájás. Thaiföld előtt már fájt egyszer, de szerencsére el is múlt, így eleinte nem aggódtam, amikor két hete hétfőn rákezdett. Kezdetben nem volt vészes, de pénteken a forgatás alatt rázendített. (szóval a tv-s teljesítményen minden körülmények között ezzel magyarázom :DD )

A hétvégét úgy éltem túl, hogy felváltva ettem indiai és magyar kemény fájdalomcsillapítókat, hátha így többet ehetek... (hétvégére bevásároltam: gyengébb antibiotikum a gyóyszerész ajánlása és elég erős fájdalomcsillapító összesen 17 rúpia - 4 napos adag, hihetetlen :)) )
Természetesen ennek örömére felvettem a kapcsolatot, akinek mindenki nagy döbbenetére nincs fogorvos kapcsolata Kalkuttában :) így az Imrannak elmagyaráztam, hogy nekem a puszta gondolat, hogy Indiában fogorvoshoz kell menni kissebb sokk, hát még ha kezelniük kell, úgy hogy ennek megfelelően kértem, hogy segítsen. Keddre lett időpont, de szerencsére enyhült a fájdalmam, és aznap már nem kellett fájdalomcsillapítózni. Így csak gyomorgörcsöm volt a fogorvos gondoattól. (hozzáteszem, hogy a bölcsességfog témában még otthon is stresszeltem volna...)

A kórház ahova mentünk az egyik újabb városrészben volt (jó jel) de fél földesút vezetett a bejárathoz (rossz jel). Aztán beérve megnyugodtam, még otthoni szemmel is kulturált elég tiszta, rendezett kórház és rendelő fogadott. A fogorvosi szék és műszerek, mint otthon (és nem a Frankenstein szerű ütött kopott legrosszabb rémálmaim) az orvos kedvesen tökéletes angolsággal elcsevegett velem Budapestről és Puskásról, így a körülményekhez képest megnyugodtam. Megvizsgált, azt mondta mellénk fog röntgen, így van egy szép fotóművész a fogaimról :)
Aztán végső megnyugvásomra közölte, hogy mindkettő megmaradtat ki kell műteni, de ráér ha hazamegyek... Szívesen megcsinálná, neki jó pénz, de belegondolt mit érezhetek, így antibiotikumokra, kenőcsre és öblögetésre ítélt mérhetetlen nagy örömömre. Azzal a kikötéssel, ha megint fáj az már műtét, úgyhogy ezúton rebegjen el mindenki egy jókívánságot a fogamnak :)
A vizit 200 Rs. a röntgen 300, gyógyszerek ezúttal 600. A biztosító miattam nem fog csődbe menni :)))

Így antibiotikumkúrán tengődtem pár napig, de kikészült a gyomrom, és új dimenzióját ismertem meg a hasmenésnek és hasfájásnak. Na akkor diétáztam, és nem ettem semmilyen gyógyszert többet... A diétázás (és mivel nem voltam hajlandó itthon ücsürügni) következménye az lett, hogy belázasodtam, és kicsit megfáztam... De tegnap óta úgy tűnik jól vagyok. Viszont a hasmenésre hozott gyógyszerem utolsó darabját bevettem... :)

Stílust Indiának!

Indiaban kicsit olyan, mintha az összes többi országban eladhatatlan divatjamúlt ruhadarabot itt sikerült volna végül eladni. Nem arról van szó, hogy az indiaiak nem a legújabb divat szerint öltözködnek, hanem, hogy abszolút semmi érzékük nincs ahhoz, hogy a meglévő lehetőségekből bármi jót kihozzanak. (tisztelet a kiveteleknek termeszetesen...)

Ebbéli véleményem alátámasztására elkészítettem a következő listát:

1. Fekete zoknit Indiának! Amint azt már említettem, az indiaiak előszeretettel húznak világos színű zoknit a sötét öltönyükhöz. Tudom, hogy ilyent sajnos otthon is látni, de itt egészen elterjedt.

2. Szögezzük le, hogy a szári nagyon szép, méltóságteljes viselet, nekem nagyon tetszik, viselni is jó volt... De. Mivel tél van, sokan iszonyú színű, formájú, fazonú pulcsit húznak a szárira. Higgyétek el nem túl szép. Főleg, hogy ennek is van stílusos viselete: pulcsi helyett szép ízléses sálakat hordanak (sál-értsd akkora, mint egy takaró).

3. 60-80as évek diszkóviselete: fenékben szűk alul bő trapéz élérevasalt naci - a fiúkon.

4. A plüss mellény intézménye. Sok ronda mellényt látok, de a hidegben előkerülnek a nyalánkságok; lila vagy ciklámen színű plüss (hosszú szőrű), ami arany vagy ezüst szálakkal van tarkítva, priceless :)

5. Cipők, főleg munkába menet; vastag talp és/vagy szögletes orr, hihetetlenül rondák.

6. Ha nem cipő, akkor ronda papucs vagy szandál, télre való tekintettel zoknival kombinálva.

7. Ha már zokni, a nők nem húznak zárt cipőt; ellenben a vietnámi papucsokat kétujjas lábtyűkkel kombinálják. Sőt, ha nem vietnámi a papucs, akkor is a lábtyű a menő.

Ez epp egy ferfi, csinos nem?

8. Suhogós melegítők, csillámos pólók, brutál koptatott vagy fehér farmer, ezüst és arany nyomatos pólók/kabátok a menőbb fiúkon.

Részletek 6.

Kamerával nem lehetett bemenni, de Moumitával kívülről megnézegettük az egyik sales utunk során.

　
　
Ez az egyik kedvenc képem. Szinte megerdemelne egy kulon posztot. Melyuljetek el benne :)

　
Az indiai múzeum sarka és épületrészlet.
　

　
Az utcákon rengeteg helyen vannak mini oltárok, szent ák stb, amik valahogy így néznek ki... Illetve az elején nehezen megszokott „horogkereszt" látványa :)

　
Azt hiszem soha életemben nem láttam ennyi kölyökkutyát, mint mióta itt vagyok. Egyrészt szuper aranyosak, és mindig elhangzik az elmaradhatatlan, jaaaauuujajajjjde-eeeedes. Másrészt viszont a sok kölyökkutyából a sok felnőtt éhező, sántikáló, ilyen-olyan rokkant utcakutya lesz, ami pedig szomorú.

　

Múlt péntek reggel a hideg idő sznte lezárásaképp iszonyú ködre ébredtünk:
alap esetben

　
aznap reggel

　
Németország (Katha táskája) és India (bicikli) harmonikus találkozása egy wc apropóján.

　
Hétköznapi látvány Indiában...

　
Ebben a kérdésben sokat nem tudok még mondani. Egyrészt nincsenek koedukált iskolák, így hallottam olyant, hogy a legtöbb fiú első szexuális (szerű) élménye másik fiúval van. Másrészt viszont a barátok itt sokszor kézenfogva ölelkezve mennek, de nem melegek, teljesen elfogadott a barátoknál az ilyen viselkedés.

Mandarmuni; avagy hogyan nyaral egy indiai

Megérkezés után átmentünk az Imranék szállására (volt egy kis variálás a mi szűkebb költségvetésünk, de a korábban lefoglalt drágább szállás miatt, így két külön helyen laktunk, egymástól 3 perc gyalog.), ott jó sokat vártunk az ebédre, de legalább nagyon finom hal volt, a rizs, a dal, karfiol curry, és a befőzött lekvárszerű paradicsom mellé.

Ezután lementünk a strandra, ahol legmélyebb döbbenetemre elég élénk autós/motoros forgalom volt. A homokon. Két sávban. Meg is jegyeztem, hogy nem gondoltam, hogy autópálya lesz a strandon, amiből a hétvége jelmondata lett.

Túlságosan melegünk sem volt, így a fürdés gondolatát hamar elvetettük. Helyette inkább lefeküdtünk a homokba egy kevésbé szemetes részen. Még így is elég nagy látványosságnak számítva, egész csoportok megálltak néha előttünk minket bámulni :)

　
Az indiaik ilyent nem csinálnak. Lemennek a tengerpartra, sétálgatnak vagy fürdenek (a nők száriban, nem csoda, hogy többségük nem tud úszni), majd sétálgatnak, időnként esznek, sétálgatnak, várnak: tehát nyaralnak.

Mi egy kicsit fociztunk is helyi kölykökkel, a képen az imrán a sáljával a fején, jó móka volt, egész nagy nézőközönségünk lett, fehér óriás focizik, mi kell még :)
　

Életkép az Imránék drágább szállodájának kertjéből.

　
A strand sávjai: víz, sétálgató emberek és biciklisek, autók, emberek, bódék mindenfélét árulva, és szállodákkal lassan teljesen beépült sáv. Íme a bódék, és az elmaradhatatlan baromfi :) (illetve az összes képen a homokban a sok szemét, bár ha nem fekszik bele az ember, akkor nem is baj, nem? :) )

Estére a program a következő volt terv szerint: snack, tábortűz, sörözgetés, vacsora. A snackre 6kor azt mondták, hogy 10 perc, 8.15kor kaptunk valamit enni, mert a tábortüzes ember késett, de a snack a tábortűzhöz dukál. Nekünk nem jött be ez az indiai logika, mert megint majd éhen haltunk. Apropó tábortűz, 400 pénzünkbe került, mivel a környéken nincs sok fa, de cserébe egy ember megrakta nekünk, meggyújtotta, folyamatosan élesztgette benzinnel illetve még rakott hozzá fát vagy száraz bambusznádat. Majd mondanom sem kell a benzines műanyagüveget is eltüzelte, adtunk az érzésnek globális felmelegedés. (A hideg napokban mindenfelé meggyújtogatják a szemetet, többek között ezért volt nagyobb szmog is Kalkuttában – oh jee).

De a tábortűz hangulatos és nagyon jó meleg volt :) az indiaik pedig énekeltek nekünk. Volt egy önjelölt megasztárunk, egyébként remek hanggal és az Imran is szeret énekelni, szóval mindketten énekelgettek nekünk. Az indiaiak amennyire én tapasztalom egyébként nagyon érzelmes nép, amennyire prűdek néha, annyira nagyokat éreznek. Az összes dal a szerelemről szól szinte, és amikor éneklik őket, látni lehet, ahogy átérzik a szerelem búját baját. Kedves és nagyon szép élmény volt.

11 körül kérdezték, hogy akkor mikor vacsoráznánk, mondtuk, hogy köszönjük, mi a snackel jóllaktunk fél 9kor, úgyhogy kétségbeesettségükben gyorsan becsomagoltak nekünk egy halom kaját, ha már fizettünk érte (300ért volt ebéd, vacsi másnap reggelink). Persze valaki azért sajnálta volna kidobni a finom kaját, úgyhogy egy kicsit belenassolt, és evőeszköz híján igazi indiai módjára kézzel ette a vajas csirke massalát (ami az eddigi egyik legfinomabb kaja volt) naan-al és rizzsel. Épületes látvány voltam, és a könyökömig kajás :)

Tehenek és tehenek :)

Másnap megreggeliztünk kb fél óra várakozás után, majd behuppantunk a kocsinkba és mi is lementünk a homokba csapatni, ha már lehet, nehogy csak mi ne :) Belementünk a vízbe is, száguldoztunk (nekem halálfélelmem volt, hogy elütünk egy szerencsétlen fürdőző sétáló nyaralót). Aztán elmentünk a település végéig (a folyó deltájáig?), ahol kisebb tömeg és szebb látvány volt.

　
A kocsink, amiben lefelé 10en utaztunk, hazafelé csak nyolcan 4-5 órát :) elöl hárman (egy ember a két ülés szélén lába között a kuplunggal), hárman három helyen középen, és a menetirényra merőleges ülőhelyeken négyen hátul :)

Majd betértünk az Imranék szállodájának tulajával a másik szállodájába, mert közben ők elég jó cimborák lettek, megnéztük milyen, kaptunk egy kávét, majd hazaindultunk Kalkuttába.
Az út még tartogatott egy kis meglepetést :) hirtelen dugó lett előttünk.

Amig alltunk a dugoban a gyerekek nagyon orultek, hogy jo alaposan megbamulhattak :)

　
Kiderült, hogy egy autó elütött egy helyi motorost, amin a többi helyi kicsit begurult, ezért leállították tüntetőleg az autópályána forgalmat mindkét irányban illetve kicsit önítélkeztek az autó felett és szétverték. A forrongásnak a rendőrök vetettek véget, szerencsée viszonylag hamar, csak egy órát vesztettünk kb.
　

　
Ezzel és a tanulsággal, hogy az étkezések rendjéről és idejéről más elképzelése van egy indiainak és egy európainak szerencsésen megérkeztünk Kalkuttába.