Megérkezés után átmentünk az Imranék szállására (volt egy kis variálás a mi szűkebb költségvetésünk, de a korábban lefoglalt drágább szállás miatt, így két külön helyen laktunk, egymástól 3 perc gyalog.), ott jó sokat vártunk az ebédre, de legalább nagyon finom hal volt, a rizs, a dal, karfiol curry, és a befőzött lekvárszerű paradicsom mellé.
Ezután lementünk a strandra, ahol legmélyebb döbbenetemre elég élénk autós/motoros forgalom volt. A homokon. Két sávban. Meg is jegyeztem, hogy nem gondoltam, hogy autópálya lesz a strandon, amiből a hétvége jelmondata lett.
Túlságosan melegünk sem volt, így a fürdés gondolatát hamar elvetettük. Helyette inkább lefeküdtünk a homokba egy kevésbé szemetes részen. Még így is elég nagy látványosságnak számítva, egész csoportok megálltak néha előttünk minket bámulni :)
Az indiaik ilyent nem csinálnak. Lemennek a tengerpartra, sétálgatnak vagy fürdenek (a nők száriban, nem csoda, hogy többségük nem tud úszni), majd sétálgatnak, időnként esznek, sétálgatnak, várnak: tehát nyaralnak.
Mi egy kicsit fociztunk is helyi kölykökkel, a képen az imrán a sáljával a fején, jó móka volt, egész nagy nézőközönségünk lett, fehér óriás focizik, mi kell még :)
Életkép az Imránék drágább szállodájának kertjéből.
A strand sávjai: víz, sétálgató emberek és biciklisek, autók, emberek, bódék mindenfélét árulva, és szállodákkal lassan teljesen beépült sáv. Íme a bódék, és az elmaradhatatlan baromfi :) (illetve az összes képen a homokban a sok szemét, bár ha nem fekszik bele az ember, akkor nem is baj, nem? :) )
Estére a program a következő volt terv szerint: snack, tábortűz, sörözgetés, vacsora. A snackre 6kor azt mondták, hogy 10 perc, 8.15kor kaptunk valamit enni, mert a tábortüzes ember késett, de a snack a tábortűzhöz dukál. Nekünk nem jött be ez az indiai logika, mert megint majd éhen haltunk. Apropó tábortűz, 400 pénzünkbe került, mivel a környéken nincs sok fa, de cserébe egy ember megrakta nekünk, meggyújtotta, folyamatosan élesztgette benzinnel illetve még rakott hozzá fát vagy száraz bambusznádat. Majd mondanom sem kell a benzines műanyagüveget is eltüzelte, adtunk az érzésnek globális felmelegedés. (A hideg napokban mindenfelé meggyújtogatják a szemetet, többek között ezért volt nagyobb szmog is Kalkuttában – oh jee).
De a tábortűz hangulatos és nagyon jó meleg volt :) az indiaik pedig énekeltek nekünk. Volt egy önjelölt megasztárunk, egyébként remek hanggal és az Imran is szeret énekelni, szóval mindketten énekelgettek nekünk. Az indiaiak amennyire én tapasztalom egyébként nagyon érzelmes nép, amennyire prűdek néha, annyira nagyokat éreznek. Az összes dal a szerelemről szól szinte, és amikor éneklik őket, látni lehet, ahogy átérzik a szerelem búját baját. Kedves és nagyon szép élmény volt.
11 körül kérdezték, hogy akkor mikor vacsoráznánk, mondtuk, hogy köszönjük, mi a snackel jóllaktunk fél 9kor, úgyhogy kétségbeesettségükben gyorsan becsomagoltak nekünk egy halom kaját, ha már fizettünk érte (300ért volt ebéd, vacsi másnap reggelink). Persze valaki azért sajnálta volna kidobni a finom kaját, úgyhogy egy kicsit belenassolt, és evőeszköz híján igazi indiai módjára kézzel ette a vajas csirke massalát (ami az eddigi egyik legfinomabb kaja volt) naan-al és rizzsel. Épületes látvány voltam, és a könyökömig kajás :)
Tehenek és tehenek :)
Másnap megreggeliztünk kb fél óra várakozás után, majd behuppantunk a kocsinkba és mi is lementünk a homokba csapatni, ha már lehet, nehogy csak mi ne :) Belementünk a vízbe is, száguldoztunk (nekem halálfélelmem volt, hogy elütünk egy szerencsétlen fürdőző sétáló nyaralót). Aztán elmentünk a település végéig (a folyó deltájáig?), ahol kisebb tömeg és szebb látvány volt.
A kocsink, amiben lefelé 10en utaztunk, hazafelé csak nyolcan 4-5 órát :) elöl hárman (egy ember a két ülés szélén lába között a kuplunggal), hárman három helyen középen, és a menetirényra merőleges ülőhelyeken négyen hátul :)
Majd betértünk az Imranék szállodájának tulajával a másik szállodájába, mert közben ők elég jó cimborák lettek, megnéztük milyen, kaptunk egy kávét, majd hazaindultunk Kalkuttába.
Az út még tartogatott egy kis meglepetést :) hirtelen dugó lett előttünk.
Amig alltunk a dugoban a gyerekek nagyon orultek, hogy jo alaposan megbamulhattak :)
Kiderült, hogy egy autó elütött egy helyi motorost, amin a többi helyi kicsit begurult, ezért leállították tüntetőleg az autópályána forgalmat mindkét irányban illetve kicsit önítélkeztek az autó felett és szétverték. A forrongásnak a rendőrök vetettek véget, szerencsée viszonylag hamar, csak egy órát vesztettünk kb.
Ezzel és a tanulsággal, hogy az étkezések rendjéről és idejéről más elképzelése van egy indiainak és egy európainak szerencsésen megérkeztünk Kalkuttába.
Ezután lementünk a strandra, ahol legmélyebb döbbenetemre elég élénk autós/motoros forgalom volt. A homokon. Két sávban. Meg is jegyeztem, hogy nem gondoltam, hogy autópálya lesz a strandon, amiből a hétvége jelmondata lett.
Túlságosan melegünk sem volt, így a fürdés gondolatát hamar elvetettük. Helyette inkább lefeküdtünk a homokba egy kevésbé szemetes részen. Még így is elég nagy látványosságnak számítva, egész csoportok megálltak néha előttünk minket bámulni :)
Az indiaik ilyent nem csinálnak. Lemennek a tengerpartra, sétálgatnak vagy fürdenek (a nők száriban, nem csoda, hogy többségük nem tud úszni), majd sétálgatnak, időnként esznek, sétálgatnak, várnak: tehát nyaralnak.
Mi egy kicsit fociztunk is helyi kölykökkel, a képen az imrán a sáljával a fején, jó móka volt, egész nagy nézőközönségünk lett, fehér óriás focizik, mi kell még :)
Életkép az Imránék drágább szállodájának kertjéből.
A strand sávjai: víz, sétálgató emberek és biciklisek, autók, emberek, bódék mindenfélét árulva, és szállodákkal lassan teljesen beépült sáv. Íme a bódék, és az elmaradhatatlan baromfi :) (illetve az összes képen a homokban a sok szemét, bár ha nem fekszik bele az ember, akkor nem is baj, nem? :) )
Estére a program a következő volt terv szerint: snack, tábortűz, sörözgetés, vacsora. A snackre 6kor azt mondták, hogy 10 perc, 8.15kor kaptunk valamit enni, mert a tábortüzes ember késett, de a snack a tábortűzhöz dukál. Nekünk nem jött be ez az indiai logika, mert megint majd éhen haltunk. Apropó tábortűz, 400 pénzünkbe került, mivel a környéken nincs sok fa, de cserébe egy ember megrakta nekünk, meggyújtotta, folyamatosan élesztgette benzinnel illetve még rakott hozzá fát vagy száraz bambusznádat. Majd mondanom sem kell a benzines műanyagüveget is eltüzelte, adtunk az érzésnek globális felmelegedés. (A hideg napokban mindenfelé meggyújtogatják a szemetet, többek között ezért volt nagyobb szmog is Kalkuttában – oh jee).
De a tábortűz hangulatos és nagyon jó meleg volt :) az indiaik pedig énekeltek nekünk. Volt egy önjelölt megasztárunk, egyébként remek hanggal és az Imran is szeret énekelni, szóval mindketten énekelgettek nekünk. Az indiaiak amennyire én tapasztalom egyébként nagyon érzelmes nép, amennyire prűdek néha, annyira nagyokat éreznek. Az összes dal a szerelemről szól szinte, és amikor éneklik őket, látni lehet, ahogy átérzik a szerelem búját baját. Kedves és nagyon szép élmény volt.
11 körül kérdezték, hogy akkor mikor vacsoráznánk, mondtuk, hogy köszönjük, mi a snackel jóllaktunk fél 9kor, úgyhogy kétségbeesettségükben gyorsan becsomagoltak nekünk egy halom kaját, ha már fizettünk érte (300ért volt ebéd, vacsi másnap reggelink). Persze valaki azért sajnálta volna kidobni a finom kaját, úgyhogy egy kicsit belenassolt, és evőeszköz híján igazi indiai módjára kézzel ette a vajas csirke massalát (ami az eddigi egyik legfinomabb kaja volt) naan-al és rizzsel. Épületes látvány voltam, és a könyökömig kajás :)
Tehenek és tehenek :)
Másnap megreggeliztünk kb fél óra várakozás után, majd behuppantunk a kocsinkba és mi is lementünk a homokba csapatni, ha már lehet, nehogy csak mi ne :) Belementünk a vízbe is, száguldoztunk (nekem halálfélelmem volt, hogy elütünk egy szerencsétlen fürdőző sétáló nyaralót). Aztán elmentünk a település végéig (a folyó deltájáig?), ahol kisebb tömeg és szebb látvány volt.
A kocsink, amiben lefelé 10en utaztunk, hazafelé csak nyolcan 4-5 órát :) elöl hárman (egy ember a két ülés szélén lába között a kuplunggal), hárman három helyen középen, és a menetirényra merőleges ülőhelyeken négyen hátul :)
Majd betértünk az Imranék szállodájának tulajával a másik szállodájába, mert közben ők elég jó cimborák lettek, megnéztük milyen, kaptunk egy kávét, majd hazaindultunk Kalkuttába.
Az út még tartogatott egy kis meglepetést :) hirtelen dugó lett előttünk.
Amig alltunk a dugoban a gyerekek nagyon orultek, hogy jo alaposan megbamulhattak :)
Kiderült, hogy egy autó elütött egy helyi motorost, amin a többi helyi kicsit begurult, ezért leállították tüntetőleg az autópályána forgalmat mindkét irányban illetve kicsit önítélkeztek az autó felett és szétverték. A forrongásnak a rendőrök vetettek véget, szerencsée viszonylag hamar, csak egy órát vesztettünk kb.
Ezzel és a tanulsággal, hogy az étkezések rendjéről és idejéről más elképzelése van egy indiainak és egy európainak szerencsésen megérkeztünk Kalkuttába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése