Január 26. nemzeti ünnep indiában: a Köztársaság napja (Republics day). Így aznap nem kellett dolgozni, de elvileg kötelező volt résztvenni az ünnepélyes zázlófelvonáson. Persze valószínű nem sértődtek volna meg, ha a gyakornokok nincsenek ott, de gondoltuk érdekes lesz, úgyhogy bementük a szokott kezdésnél egy órával korábbanra (8.30).
A zászlófelvonás késett kb. 30 percet, majd kiderült, hogy ez egy nagyon rövid esemény, alig volt 5 perc. Felvonták a zászlót, mibenrózsaszirmok voltak, azok egyszercsak kihullottak, a biztonsági személyzet tisztelgett, majd közösen elénekelték a himnuszt.
Utána megvendégelt minket egy reggelivel a szálloda, de mivel erről nem volt szó előre, nem voltam túl éhes, azonban megragadtam az alkalmat, hogy megörökítsem az éttermet ahol dolgoztam az első két napban.
Reggeli a kollegakkal balrol: Ieva, Parvati, Shibashish, Sujoy es Imran...
És íme, a hely, ahol majdnem fényt kaptam...
Ja es egy masik kep az irodankrol.
Aztán hazajöttünk, a többiek akkor keltek, így együtt reggeliztunk palacsintát csokiöntettel (addigra megint megéheztem :D). Elmentünk egy taxival (aki átvert) a Victoria emlékműhöz, ahol iszonyú tömeg volt. Tényleg nagyon durva volt, a sor a jegypénztárhoz kb 200 méter, a jegypénztár előtt persze nagy tömegbuborék, az emberek szabályosan verekedtek a jegyekért. Gondoltuk (Suddipta (Katha kollegaja), Katha, Raul (gyakornok egy kozeli kisvarosban, es neha meglatogat minket plusz en) mi nem szállunk be, és teszünk egy próbát közvetlenül a bejáratnál, ahol egy kis hazugsággal (holnap elmegyünk Kalkuttából), és mivel fehérek vagyunk, bejutottunk. :)
Bent fotózkodás következett, ahol egyre többen bamultak minket, majd Katha felkiáltására, hogy ne csak besunnyogjanak a képre, jöjjenek nyugodtan kisebb tömeg gyűlt körénk :) közben pedig szakadtunk a nevetéstől :) aranyos volt nagyon :)
Aztán elücsürügtünk egy darabig a parkban a fűben (igen, itt tiszta a fű, és le lehet rá ülni, szinte nem is India, de cserébe nem lehet bent enni és nem lehet műanyag zacskót bevinni :) )...
Majd megéheztünk, elmentünk a Park street egyik éttermébe, ettem egy jó tandori csirkét vajas naan-nal, utána pedig elmentünk a Szent Thomas templomba, ahol rájöttem, hogy angolul nem is olyan elmagyarázni a kereszténységet Suddiptának :)
Este nagy bulit terveztünk, de a köztársaság napja úgynevezett „száraz nap” ("dry day"), amikor sehol nem árulnak alkoholt, így a klubok is zárva vannak. A tapasztaltabbak előre megveszik a piát és házibulikat rendeznek, mi nem vagyunk tapasztaltak, így társasoztunk egyet itthon :)
A hétköznapok egyébként hasonlóan telnek, reggel felkelek, utazás a munkába, meló (rossz és kevésbé rossz napok), este hazajövök, eszem, utána több variáció lehetséges: takarítok, mosok, írok a blogomra, elmegyünk bevásárolni, bulizunk vagy csak beszélgetünk. TVnk nincs, és egyáltalán nem hiányzik, viszont olvasni sincs időm, ami hiányzik, de majd ha utazgatok lesz...
A zászlófelvonás késett kb. 30 percet, majd kiderült, hogy ez egy nagyon rövid esemény, alig volt 5 perc. Felvonták a zászlót, mibenrózsaszirmok voltak, azok egyszercsak kihullottak, a biztonsági személyzet tisztelgett, majd közösen elénekelték a himnuszt.
Utána megvendégelt minket egy reggelivel a szálloda, de mivel erről nem volt szó előre, nem voltam túl éhes, azonban megragadtam az alkalmat, hogy megörökítsem az éttermet ahol dolgoztam az első két napban.
És íme, a hely, ahol majdnem fényt kaptam...
Ja es egy masik kep az irodankrol.
Aztán hazajöttünk, a többiek akkor keltek, így együtt reggeliztunk palacsintát csokiöntettel (addigra megint megéheztem :D). Elmentünk egy taxival (aki átvert) a Victoria emlékműhöz, ahol iszonyú tömeg volt. Tényleg nagyon durva volt, a sor a jegypénztárhoz kb 200 méter, a jegypénztár előtt persze nagy tömegbuborék, az emberek szabályosan verekedtek a jegyekért. Gondoltuk (Suddipta (Katha kollegaja), Katha, Raul (gyakornok egy kozeli kisvarosban, es neha meglatogat minket plusz en) mi nem szállunk be, és teszünk egy próbát közvetlenül a bejáratnál, ahol egy kis hazugsággal (holnap elmegyünk Kalkuttából), és mivel fehérek vagyunk, bejutottunk. :)
Bent fotózkodás következett, ahol egyre többen bamultak minket, majd Katha felkiáltására, hogy ne csak besunnyogjanak a képre, jöjjenek nyugodtan kisebb tömeg gyűlt körénk :) közben pedig szakadtunk a nevetéstől :) aranyos volt nagyon :)
Aztán elücsürügtünk egy darabig a parkban a fűben (igen, itt tiszta a fű, és le lehet rá ülni, szinte nem is India, de cserébe nem lehet bent enni és nem lehet műanyag zacskót bevinni :) )...
Majd megéheztünk, elmentünk a Park street egyik éttermébe, ettem egy jó tandori csirkét vajas naan-nal, utána pedig elmentünk a Szent Thomas templomba, ahol rájöttem, hogy angolul nem is olyan elmagyarázni a kereszténységet Suddiptának :)
Este nagy bulit terveztünk, de a köztársaság napja úgynevezett „száraz nap” ("dry day"), amikor sehol nem árulnak alkoholt, így a klubok is zárva vannak. A tapasztaltabbak előre megveszik a piát és házibulikat rendeznek, mi nem vagyunk tapasztaltak, így társasoztunk egyet itthon :)
A hétköznapok egyébként hasonlóan telnek, reggel felkelek, utazás a munkába, meló (rossz és kevésbé rossz napok), este hazajövök, eszem, utána több variáció lehetséges: takarítok, mosok, írok a blogomra, elmegyünk bevásárolni, bulizunk vagy csak beszélgetünk. TVnk nincs, és egyáltalán nem hiányzik, viszont olvasni sincs időm, ami hiányzik, de majd ha utazgatok lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése