Múlt hétvégén lementünk a tengerparta, ezúttal egy Mandarmuni nevű helyre. Az utat az Imran szervezte, így ezúttal nem tömegközlekedtünk, de így is indiában nagyon gazdag hétvége volt :).
Életemben először utaztam indiai autópályán. Sávok természetesen itt sincsenek, de legalább a szembe jövő forgalmat fal választja el. Az autópályára bárki felhajthat, illetve a gyalogosok rendszeresen átmennek keresztbe kasul. Vagy épp autót szerelnek vontatnak a belső sávban, nem gond :).
Íme a hétvégi ezúttal vegyes felépítésű csaptunk: jómagam, Imran, Ieva, Juris, Siddita (Katha kollégája) és Katha, plusz az Imran barátja, aki a képet csinálta :)
A kép az étterem előtt készült, ahol isteni punjabi kaját ettünk. Az Imran családja Punjab tartományból származik, így ő beszél is punjabiul, meg egyébként összesen kb 6 nyelven (angol, hindi, bengáli, punjabi, uydur (?) meg még felsorolt párat).
Közeledve a tengerparthoz a buszos közlekedés :) elképesztő, hogy a száriban milyen természetesen végeznek bármilyen tevékenységet. Sőt talán még nem mondtam, de engem kicsit meglepett az elején, hogy szinte mindenki szárit vagy egyéb nemzeti jellegű ruhát visel, elég kevés lányt látni farmer pólóban...
Monszun után Indiában :) (gondolom az esőzések alatt megint van erre víz).
A szállásunk kívülről egész pofás, belülről tűrhető, közepesen drága indiai értelemben: 1.200 per éjszaka hármunknak.
A fürdőnkben találkoztam a teljesen értelmetlen, ámde igen vicces ülős és guggolós wc kombinációjával. (Azért megnézném, amikor valaki felmászik és a magasban guggolva végzi a dolgát :D)
A szálloda kertjében – nem vagyok szakértő, de szerintem krumplit termesztenek.
Áram nem volt a szálláson napközben, mert generátorról termelték, így eme becses kincs, csak 5.30 és éjfél között állt vendégek rendelkezésére. Napközben senki ne töltse a telefonját vagy nézzen TVt vagy szárítson hajat. Mindennek megvan a maga ideje, hát nem édes :)
És ha már a rendnél tartunk. A szálloda kapuit 10kor bezárták, úgyhogy 11 után, amikor visszamentünk kész mutatvány és 10 perces alkudozás volt bejutni, mert már aludtak a kapuőrök :)
Továbbá reggel az ágyam lábánál volt a táskám, és mellette új barátságot kötöttem egy kedves jövevénnyel. A fotók nem sikerültek túl, de ez senkit ne tévesszen meg, a kolléga minimum 5-6 cmes volt :)
Életemben először utaztam indiai autópályán. Sávok természetesen itt sincsenek, de legalább a szembe jövő forgalmat fal választja el. Az autópályára bárki felhajthat, illetve a gyalogosok rendszeresen átmennek keresztbe kasul. Vagy épp autót szerelnek vontatnak a belső sávban, nem gond :).
Íme a hétvégi ezúttal vegyes felépítésű csaptunk: jómagam, Imran, Ieva, Juris, Siddita (Katha kollégája) és Katha, plusz az Imran barátja, aki a képet csinálta :)
A kép az étterem előtt készült, ahol isteni punjabi kaját ettünk. Az Imran családja Punjab tartományból származik, így ő beszél is punjabiul, meg egyébként összesen kb 6 nyelven (angol, hindi, bengáli, punjabi, uydur (?) meg még felsorolt párat).
Közeledve a tengerparthoz a buszos közlekedés :) elképesztő, hogy a száriban milyen természetesen végeznek bármilyen tevékenységet. Sőt talán még nem mondtam, de engem kicsit meglepett az elején, hogy szinte mindenki szárit vagy egyéb nemzeti jellegű ruhát visel, elég kevés lányt látni farmer pólóban...
Monszun után Indiában :) (gondolom az esőzések alatt megint van erre víz).
A szállásunk kívülről egész pofás, belülről tűrhető, közepesen drága indiai értelemben: 1.200 per éjszaka hármunknak.
A fürdőnkben találkoztam a teljesen értelmetlen, ámde igen vicces ülős és guggolós wc kombinációjával. (Azért megnézném, amikor valaki felmászik és a magasban guggolva végzi a dolgát :D)
A szálloda kertjében – nem vagyok szakértő, de szerintem krumplit termesztenek.
Áram nem volt a szálláson napközben, mert generátorról termelték, így eme becses kincs, csak 5.30 és éjfél között állt vendégek rendelkezésére. Napközben senki ne töltse a telefonját vagy nézzen TVt vagy szárítson hajat. Mindennek megvan a maga ideje, hát nem édes :)
És ha már a rendnél tartunk. A szálloda kapuit 10kor bezárták, úgyhogy 11 után, amikor visszamentünk kész mutatvány és 10 perces alkudozás volt bejutni, mert már aludtak a kapuőrök :)
Továbbá reggel az ágyam lábánál volt a táskám, és mellette új barátságot kötöttem egy kedves jövevénnyel. A fotók nem sikerültek túl, de ez senkit ne tévesszen meg, a kolléga minimum 5-6 cmes volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése