Hazautazás (Thaiföld tizenegyedik és tizenkettedik nap)

A hazaút még tartogatott egy kis meglepetést így az utazás végére :) amikor visszavittük a robogókat, a kölcsönzős fószer átvizsgálta őket és talált valami karcolást egy eldugott helyen. Alap átverés, bénák voltunk, hogy nem néztük meg alaposabban. Mondta, hogy akkor 900 baht, mondtuk, hogy nem mi voltunk, mondta, hogy de, ebben nem jutottunk egyezségre. Nem akartunk fizetni, úgyhogy előkapott egy bilincset és közölte, hogy hívja a rendőrséget. Nem volt mit tenni megegyeztünk 500 bahtban, és még az eddiginél is keserűbb szájízzel távoztunk a thai vendégszeretetből.

Eltaxiztunk a másik kikötőig, ahol nem csak a két sziget közötti hajóforgalom bonyolódik, hanem a szárazfölddel is összeköttetésben van. Hát életemben másodszor is tengeribeteg lettem, egy héten belül, de ezúttal olyannyira, hogy hánytam is. Ami önmagában véve is egy külön kaland volt, mert a széksorok között három ember ölébe estem bele kb, annyira imbolygott a hajó. Majd a wc-ben a kapaszkodók ellenére 3-4szer majdnem elestem (beleestem), és nekicsapódtam a falnak. Azért sikerült végül hánynom, de a legborzalmasabb az volt az egészben, hogy nem könnyebbültem meg, utána ugyanolyan rossz volt, nagyon megszenvedtem azt a pár órát... Íme a megkínzóm és életem eddigi leghosszabb mólója:

Utána jött a buszozás Bangkokba, ahol nem aludtam, 2kor megérkezés bangkokba, elgyalogoltunk a szálláshoz, 3kor ágyban voltam, 6.30kor kelés. Felmerült, hogy egyből a reptérre menjünk, de azt hiszem akkor meghaltam volna... Szóval három és fél óra alvás után frissen irány a reptér, ahol a becsekkolással volt egy kis gondunk, mivel Kamilnak lejárt a vízuma, amit természetesen meghosszabbított, de jó indiai módra, csak egy pecsétet nyomtak a régi dátum mellé, amit a thaiok nem akartak annyira elfogadni. De végül sikerült minden, és épségben megérkeztünk Kalkuttába, „haza".

Szinte hiányzott a 12 nap alatt a dudálás, a bűz, a káosz, és nem viccelek, jó volt hazaérni, az ismerős utcákra, az ágyamhoz :) a legfurcsább az volt, hogy megint nagyon különlegesnek számítunk, megnéznek és úton útfélen mindenféle előnyben részesülünk csak a bőrszínünk alapján.