Thaiföld óta történt

Csütörtökön jöttünk meg, pénteken már dolgoztam. Nagy várakozással jöttem vissza, mert az Imran azt mondta, hogy beszélt rólam az Ankurral és javasolta neki, hogy értelmesebben hasznosítsanak, mint eddig, és úgy tűnt egyetért vele. Hát pénteken az első feladatom az lett, hogy a kezembe nyomott egy kb 1000 oldalas dossziét, ami a Bhubaneswar-i szállodánk szobáinak foglalási jegyzéke. Felsorolva, hogy melyik szobában ki lakott, milyen cégtől és a kódja, hogy ki intézte a foglalást (melyik sales iroda). Egyenként végig kellett mennem a felsoroláson és felsorolnom az összes céget, akik közvetlenül a helyben foglaltak.. minden céget csak egyszer kellett felsorolnom, így lett egy 1000 egynéhány darabos adatbázisunk, hogy pontosan mire lett jó azt nem tudom. De azt igen, hogy melyik cégek foglaltak leggyakrabban Bhubaneswarban.
Pénteken továbbá áthelyezték hozzánk az irodába a Ievát, mivel terhes és a recepción ácsorognia kellene, így pedig irodai „asztali” munkát kell majd csinálnia, és a főnököm úgy fogalmazott, hogy csinálnunk. Szép kilátások.

Szombaton elmentünk egy bollywoodi filmre (Who killed Jessica), ami nagy élmény volt :) először is a mozi olyan volt, mint otthon egy színház, hatalmas és három szintes. A mozi ennek elenére megtelt lévén szombat délután, és a film elkezdődött. A párbeszédek hindiül voltak, de mivel annyi angolt kevernek a beszédükbe illetve mivel elég szájbarágós volt a történe, elég jól tudtam követni. Ami meglepett, hogy néhol elég szókimondók voltak a szereplők (a főszereplő riportercsaj magát lazán lekurvázta, illetve volt egy erotikusabb jelenete is...). A film egyébként egy elég komoly, ám annál valóságosabb témáról szólt: 1999-ben Delhiben egy szórakozóhelyen lelőttek egy fiatal szép lányt, mert a bár bezárt és megtagadta egy vendég kiszolgálását, aki erre pisztolyt ránott és lepuffantotta. A történet innen kezdődik, ugyanis a fiú egy nagy politikus fia, így vesztegetéssel és mindenféle más módon a 4-5 éves tárgyalás végén felmentették. Ekkor jön képbe a riportercsaj, aki segít a lelőtt lány családjának igazságot szolgáltatni.
Az egész filmen annyi érzelem volt, mint otthon 10 szuperérzelgős filmben együttvéve... az érzelmek kimutatása emellett elég klisés volt, de azért nem volt rossz. A legjobban az tetszett, amikor valami nagyobb fordulat történt, akkor a közönség egy emberként felkiáltott, hogy „whoa” vagy amikor valaki nagyon odamondott valakinek, akkor elkzdtek tapsolni :) én meg szakadtam a nevetéstől ezen :) jó volt :) ja és még valami, 3 órás volt a film, plusz a természetesen már megszokott szünettel :)
Utána a New Market környékén mindenféle utcai kaját összeettünk, mert helyi idegenvezetővel nincs is jobb program ennél, ettem kis lencseprüéből olajban kisütött golyókat, ami nagyon nagyon finom. Ettünk még édeskenyeret curryvel utána pedig csirke tandorit és bárány biryanit (hihetetlenül bonyolult elkészíteni, de valójában rizs és hús :) ). Este egy kis buli, hárman mentünk Justina lemorzsolódott az indiai barátaival, úgyhogy Jacobbal ketten tartottuk a frontot, de vicces volt, amint elment wc-re kisebb csoport gyűlt körém, fehér lány egyedül táncol :)))

Vasárnap találkoztunk megint, és elmotoroztunk a Márvány Palotához, ami az egyik fő látványosság Kalkuttában. A palotában fotózni nem lehet, így aki látni akarja nézze meg neten, vagy jöjjön és látogasson meg!
Az épület egyébként nagyon szép, bemenni csak mezítláb lehet vezetővel (aki természetesen baksisból él). Bent a termekben rengeteg szerintrem többnyire értéktelen műkincs (de mivel nem értek hozzá, ezért erre ne hagyatkozzon senki, főleg, hogy az általam egyáltalán nem értékelt korok festményei és szobrainak a nagy zagyva egyvelege volt ömlesztve), de egy Rubenst azért találtam, nem tetszett de mégiscsak Rubens.
A palotának a kertje is nagyon szép és hangulatos, szombat lévén helyi gyerekek rohangáltak, kriketteztek vagy épp csak birkóztak a füvön.
Utána elemntünk Salt Lakbe egy tóhoz (Nalban), hogy hajózzunk (ami egy félreértésen alapult, ugyanis én a Gangeszen gondoltam hajózni, az Imran nem erre gondolt), ahol kiderült, hogy épp egy turisztikai és gasztronómiai fesztivál van. Körbenéztünk, ettünk egy kis browniet az HHI standjánál természetesen ingyen, ellőttem egy két fényképet, de végül nem csónakáztunk.

Ami még érdekes volt, hogy az ottlétünk alatt volt egy kis szúnyogírtás, ami azt jelenti, hogy az eész környéket beborította velemi förtelmesen büdös és sűrű ködszerű gáz egy időre. Biztos egészséges, és jobb időpontot erre nem is találhattak volna, mint egy gasztronómiai fesztivál, ahol rengeteg ember van, welcome to india.

Hétfőn már ketten folytattuk a céglistát, így aznap végeztünk is. Thaiföld előtt már fájdogált a bölcsességfogam, de abbamaradt akkor szerencsére, hétfőn egész kicsit, de elkezdett ismét fájni. Emellett nagyon nagyon hideg volt ezen a héten, tekintve hogy nincs melegvizünk, fűtés és szigetelés, ezért minden éjszaka pulcsiban és zokniban alszom, de reggelente még így is éreztem a torkom. A kollégáim fele beteg, az irodában harákol, krákog, szipog – a zsepi errefelé nem elterjedt/elfogadott dolog.
Emellett hétfőn kedden nagy tréning volt a sales csapatoknak angolul(!), az egész országból jöttek salesek, mindenkinek, kivéve nekünk gyakornokoknak, akik tanulni jöttünk , és ehelyett rohadt céglistát gépeltünk, mondanom sem kell, eléggé csípte a csőröm. A nap mottója „A sales irodában de nem a sales csapatban dolgozom."

Kedden reggel nagy várakozzással indultam neki a napnak megint, mivel az adatbázis kész, gondoltam mehetünka tréningre, mint a csapat többi része. Kicsit késtünk, mert ettől a naptól a Ievával közösen megyünk munkába, és ketten lassabban indulunk el, ő minden reggel jegyet vesz, stb. Szóval mire beértünk sehol senki, szóval írtam egy smst a főnökömnek, hogy ugyan már semmi munkánk nincs, csak adnék valami feladatot. Erre feljött a tréningről az Ankur, és kezünkbe nyomott 2 kisebb és 5 A4 méretű névjegykártyatartó könyvet, hogy akkor ezeknek az embereknek kellene promo mailt küldeni a következő akciós ajánlatunkról. A két kis névjegykártyatartónak névreszólót egyenként, a nagynál meg már küldhettük 10esével. Na hát nem kell mondanom, hogy itt megint kicsit elszállt az agyam.

Péntekig el is voltunk ketten a feladattal, bár annyit változtattam rajta, hogy ne csak úgy begépeljük a neveket, hanem én alapból excelbe gépeltem, hogy legközelebb ne kelljen, meg így egyszerűbb volt a duplákat stb kiszűrni. Megdícsért a főnököm az önnálóságomért, három kedves szóban: „Good job Ezter”, két hónapja ott dolgozom, és még a nevemet sem tudja. Nájsz, a gépelési hiba nem mentség egy három szavas emailnél, bocs.

Szerdán buli, ami keretében három helyet is megjártunk, plush – underground – tantra. Az egyik összekötésnél 9en ültünk egy taxiban, amiből 2en voltunk lányok. A többiek részben az újonnan érkezett gyakornokok, de nem velünk laknak, mert egy csoportnyi ember egy cégnél dolgozik, és nekik a cég szervezi és fizeti a szállást. Múlt kedden kellett volna beköltözniük, valószínű január végén fognak, indiai szervezés. Aranyosak nagyon, most találkoztam velük először, de így, hogy nem lakunk együtt nem nagyon ismerem még őket.
A szerdai bulinak a csúcspontja az volt, amikor a Kamil (aki lassan 10 hónapja itt van), elvitt minket egy hajnali 3ig nyitva tartó étterembe, és végre ettünk fincsi kaját a buli után: vajas csirke massala, spenótos paneer (sajt és túró között félúton egy kis tofu beütéssel), vajas naan (kenyér) és köményes rizs. (legnagyobb meglepetésemre ízlett :))


Hétvégén elemntünk Mandarmuniba, illetve még péntekről majd mesélek, de gondoltam az utolsó thaiföldi posztokkal egyidőben egy kicsit utolérem magam, és visszatérünk az eddig megszokottakhoz :)