Benyomások Bombayről

Bombay azaz Mumbai, itt ez a rendes neve. (amúgy Kalkutta meg Kolkata, Delhi pedig Delhi, nyehehe :D) Másfél napot szántam India legfejlettebbnek mondott városára.

Bombayben végre meleg volt, mint mielőtt eljöttem Kalkuttából. Ez nagyon tetszett. Észak Indiában többször esett. (3 hónap alatt egyszer esett, az elmúlt két hétből 4 napot. Elszoktam az esőtől és a hidegtől, volt olyan éjszaka, amikor megint pulcsi-melegítő-zokni került a pizsi fölé...)

Rögtön megérkezéskor hagytam magam átverni, ahogy a nagy könyvekben meg van írva, hogy ne tegyük. Beültem abba a taxiba, akinek a sofőrje a peronról kísért. Miért? Nem tudom. Akartam adni egy esélyt, mindig olyan bizalmatlan vagyok. Hát kár volt. Az óra eleve 11ről indult (nem 1ről), mint később megtanultam, gyorsabban pörgött és még az átszámító tábla is hamis volt. Nem bízták a véletlenre, és nem ma kezdték. Az arc kb 400ra hozta volna ki, mondtam, hogy kabbe, megkérdeztem a hotelben kb mennyi, 150et mondtam, a sofőr hindiül vitatkozott velük így lett 200. Kb 100nak kellett volna lennie, nem egy nagy összeg, de nagyon bosszantott a saját idióta amatőrségem. Persze nem egyszerű, mert minden városban más a taxi óra működése... (kalkuttában az óra állást meg kell szorozni kettővel és hozzá kell adni a szorzathoz két azaz kettő rúpiát. Ne kérdezzétek miért :D)

A szállodában rendesek voltak, idő előtt átvehettem a szobám, ami viszonylag tiszta volt. Ámde voltak lakótársaim, az internetezésből visszajövet egy csótány mászkált az ágyon, nem nagy csak kb. másfél centis. Reggelre pedig csomó patkányszart találtam, egyet az ágyon is...

A szállásom neten foglaltam, 1500ért, mondjuk jó helyen van, de azért ez még engem is megviselt, első indiai szállásnak nem ajánlanám senkinek :)

Városnézésre nem nagyon voltam beindulva, így elsőnek találkoztam a kalkuttai exkolleganőmmel, Moumitával, aki a férje után jött Mumbaiba. Azért a találkozót a Voktória állomásnál beszéltem meg, ami egy látnivaló.

Ebédeltünk, majd elmentünk megnézni a lakásukat. 45 percet ültünk a helyi vonaton, majd autóriksa, és eljutottunk egy olyan kompexumhoz, mint amilyenek Kínában vannak. Magas lakóépületek egy kertet zárnak közre. 3 szoba, konyha, két kis fürdő (kb 90nm), légkondi, bebútorozva 28.000 Rs. A Moumita fizetése 24.000, mondjuk a férje jól keres, de ezek a viszonyok.

Mumbai drága, én is simán érzékeltem két nap alatt.

Utána visszavonatoztam a belvárosba, megnéztem az India kaput (Gateway of India) és a híres/hírhedt Taj Mahal hotelt (itt volt a nagy mumbai terrortámadás egyik robbantása nem is oly rég).

Hazafelé a taxis megint megpróbált átverni, a napi eredmény: 3/2 átvert volna. Ennek nem jött be, a reggeli eseten eléggé felszívtam magam. Nem túl jó élmény, elveszi az ember magabiztosságát valahogy elbizonytalanított.  Végül nem fizettek neki semmit.

Másnap alig volt kedvem elhagyni a szobám...

Azért délben megindultam és  elvonatoztam Mahalaxmi állomásra, ahol megnéztem az igazi dhobi ghatot, a „nyomornegyedet”, ahol a dhobik mossák a ruhákat. Elképesztő, ijesztő, hihetetlen. Ebben a nyomornegyedben 5000en élnek, saját kórháza van stb.  És ez nem is igazi nyomornegyed, nekik van munkájuk, csak a nyugatiak illetik a becses „slum” névvel.

Utána elsétáltam Haji Ali síremlékéhez, ami egy pici szigetre épült a tengeren és egy mólón lehet eljutni odáig. 

Vettem áldozati virágot is.

A síremlék.

Cipőt levetni, cipőőrző fiúnak odaadni, hajat elfedni és mehetsz is, a nőknek (illetve férfiaknak) elkülönített részre. A síremlék belseje.

Kint cipőt felhúzni, borravaló a cipőőrző fiúnak (5 Rs.), és menekültem, olyan meleg volt.

Azért egy pillantás a városra a sziget felől. Ajánlom figyelmetekbe a kosz és a felhőkarcolók édes kombinációját. A kosz nem volt meglepő, de az igen, hogy Mumbaiban sokszor nagyon büdös volt, néha rohadó halszag néha más. Mmmmmm:)

Újabb taxis, aki nem akart átverni, kezdett visszatérni a hitem, ebéd Moumitával, utána a korábbi Prince of Wales Museumba (jelenleg Chhatrapati Shivaji Maharaj Vastu Sangrahalaya :DDD), ami elvárásaimnak megfelelően unalmas volt. Az épület szép, elsősorban azért mentem. De a 300as belépő felett plusz 200 lett volna a fotózás, úgyhogy aki bentről akarja látni annak személyesen kell elmennie Mumbaiba.

Búcsúképpen a várostól elsétáltam az India kapuhoz. A séta önmagában is szép, bár kicsit olyan mintha az ember egy trópusi Angliában sétálgatna.

És íme az India kapu és a Taj Mahal hotel nappali fényben.

A környék, és a híres Marine drive.

Itt egyetemi diákok leszólítottak, hogy a saját nyelvemen csinálnának egy interjút egy nyelvi szoftverrel, nem meglepő módon én voltam az első magyar áldozat :) jól elbeszélgettünk, utána még kicsit velük mászkáltam a környéken... Ragasztottak a homlokomra bindit, sőt annyira megörültek ennek, hogy vettek is nekem egy csomaggal ajándékba :)

Majd elindultam a szállodába, hogy végre Goa felé legyek úton.