A parkba bejutni elég macerás, ennek és a fáradtságnak köszönhetően volt egy kis idegösszeroppanásom... És történelmi pillanathoz értünk, először mióta Indiában vagyok éreztem úgy pár másodpercig, hogy gyűlölöm ezt a helyet az emberekkel együtt. Persze ez csak átmeneti érzés volt, de eljutottam idáig, mint szerintem mindenki más előbb vagy utóbb... legalábbis a többi gyakornoknál láttam ilyen pillanatokat, eddig nem is értettem.
Szóval szombaton a zarándokokkal megtűzdelt, így elég hosszúra nyúlt utunk után, megegyeztem a sofőrrel, hogy akkor foglal nekünk vasárnap délutánra egy jeep safarit (amit nem viccelek, gipsy-nek neveznek a helyiek valamiért – gondolom a hangzás miatt), hétfőn reggel meg elefántozunk, utána irány Delhi. Háromszor elmondtam neki, hogy most foglalja le, mert nem szeretnék lemaradni, ahhh madam ez nem gond.
Másnap reggel (amikor is végre azt terveztem, hogy kialszom magam) fél 7kor azzal ébreszt, hogy betelt, és csak egy szar helyre van szafari. Na itt szakadt el a cérna. Aztán visszajött a hotelhoz, és valahogy mégis lett helyünk. Valószínűleg jól lehúzott minket, meg azért a kedves indiai bürokrácia is mindig okoz meglepetést (a parkbe való belépéshez engedélyt kell kérnia helyi irodában, et intézte nekünk vasárnap hajnalban). Aztán valahogy mégis mgoldódott és a jó helyre mehettünk.
A szafari szép volt, de mindjárt az elején elmondom, hogy tigrist sajnos nem láttunk.
Viszont láttunk vad elefántokat.
Majmokat.
Őzeket/szarvasokat.
Termeszvárakat.
Meg madarakat.
Ja és egy tigris lábnyomot. Majdnem sikerült. :)
A táj.
Másnap korán reggel mentünk elefántozni, ugyan nem a parkben, hanem mellette, mert a sofőr erről is marhaságokat mondott.
Elefáni :))
Láttunk szabadon kószáló pávákat (bár nem értem, hogy ilyen színnel, hogy maradnak életben).
Még több őzet.
Baglyokat.
És tigris kakit. Hurrá :)
Íme a kis csapatunk.
És a táj errefelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése