Visszarepültem Kalkuttába a messzi délről, de szomorú látvány fogadott, a régi lakásunkban lekapcsolták az áramot, mert olyan kevés ember maradt kalkuttában, hogy a kis lakásban is elférnek, az aiesec-esek meg nem tudják fenntartani...
Azért másnap megültük a megérkezésemet, senki nem ment be dolgozni, és reggel 10től alaposan besöröztünk és déluténig elvizipipázgatunk :)
Kalkuttában csak egy estét aludtam, úgyhogy még aznap elindultunk az Imrannal Darjeelingbe. Az éjszakai vonattal eljutottunk egy többnyire jelentéktelen helyre, ahonnan további 4 óra zötykölődés következett az elképesztően meredek hegyi utakon, hajmeresztő kanyarokban, lehetetlen sebességgel, de a helyiek értik a dolguk :)
Sajnos Darjeelingben nem volt szerencsénk az idővel, esett, iszonyú hideg és nagy köd volt, szóval a világ legmagasabb hegycsúcsát a Kancsandzsungát még nem láttam, de a túra alatt lesz meg rá esély.
Első nap nem sokat csináltunk... Lévén, hogy az Imran szervezése, neha indiai sebességgel történnek a dolgok, amit nem bánok, mert úgy néz ki eléggé hegyibeteg lettem. Persze lehet attól vagyok megzakkanva, hogy tengerszintről és 40 fokból 2 nap alatt 8 fokba és 2.200 méterre utaztam. Mindenesetre állandóan álmos vagyok, sokszor szédülök, majdnem egész nap fáj a fejem és néha még a hányinger is beköszön.
Darjeeling nagyon kedves hely, a helyiek alapvetően kedvesek, mint a legtöbb indiai, de a hegyi emberek minden bájával, mosolygós arcával és őszinteségével. Az arcuk sokszor nepálias vagy kínais nekem.
Első nap sétálgattunk egy kicsit, iszonyú meredélyek, amit az ember a köd miatt csak homályosan érzékelt, azért megörökítettem nektek.
Ezen kívül még láttunk majmokat, amiket én szeretek fényképezni :)
Ez a majom nem támadott, hanem ásított, de egészen vérmajomra sikerült a fotó :D
Másnap elmentünk a Japán kolostorhoz, a béke templomába.
Itt is tavasz van elméletileg (ami a darjeelingi hőmérsékleten nem érződött), így virágzanak a fák. A elsot én különösen szerettem, mert valamiért az Alíz csodaországban vörösre festett rózsáit juttatta eszembe :))
Utána elindultunk a Szikla-kertbe, és útközben megvolt az első találkozásom a híres teaültetvényekkel. Nagyon szépek és érdekesek a kis kerek bokrok.
Íme a teabokor közelről. A friss, szép zöld hajtásokat kézzel szedik le általában helyi nők, ebből lesz a nagyon drága tea... a többit ha jól tudom gép aratja, abból lesz a hétköznapi darjeelingi tea.
Amikor mondtam, hogy az utak hajmeresztőek nem vicceltem :)
A szikla kert vízesése, és egy kis kilátás a ködös hegyekre.
Ezután a méltán nem híres, nagyképűen art gallery-nek elnevezett helyi művház következett, amiben az egyetlen érdekesség az volt, hogy miért festették ciklámenre és sárgára. Semmiféle éppelméjű magyarázatot nem sikerült eddig találnom... várom a javaslatokat :)))
A következő állomás az állatkert, ahol néhány helyi vagy nem helyi jelentőségű állatkát láttunk.
Végre tigrist is sikerült, bár így azért nem az igazi.
Tibeti farkasok.
Vörös panda (Judit kedvence :) )
És a várva várt slow loris (segítsetek a magyar nevével), ami sajnos annyira lassú volt, hogy nem volt hajlandó megmozdulni.Így csak a hátát láttam, de cserébe a tábláját lefotóztam, mint egy rendes túrista...
Újabb teaültetvények, ahol már teát is kóstoltam, és voltak tea szedő nők. Háttérben egy kicsit kiszáradt, így nem annyira boldog ültetvény.
Beneztunk a tibetiek menekulttaboraba, ahol erosen ment a propaganda ezugyben egy kiallitas kereteben, es lehetett mindenfele kezmuves targyakat venni a tibetiek megsegitesere.
Utána az én egyéni kívánságomra útbaejtettük a keresztény temetőt, hogy láthassam Kőrösi Csoma Sándor síremlékét. Mvel eléggé erős (és napról napra erősebb) honvágyam van, a sok piros-fehér-zöld színtől és a magyar szavaktól egészen elérzékenyültem.
Amúgy a sír a keresztény temető fő látványossága, olyannyira, hogy az indiaik még emléktáblát is tettek mellé két nyelven. Nekem sajnos nem sikerült virágot vagy zászlót vinnem...
És íme Darjeeling látképe, félig ködben, félig naposan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése