Nem kis útra vállalkoztunk (500 km, 12 óra), hogy eljussunk a Himalája lábához azokba a városkákba, ahonnan a szent Gangesz ered. Útközben életem legdurvább ködjét láttam, anyáék szerint ilyen otthon is van, de mintha a semmiből készült falba rohanna bele az ember. Néha majdnem megálltunk, annyira lassítani kellett.
Persze nem innen ered, de ezek lettek a zarándokhelyek, mert tovább már nehéz hegyvidéken visz az út.
Útközben láttuk az első zarándokokat, őrülten fotóztunk, még nem tudtuk mi vár ránk később.
Haridwar még a síkságon van,
innen 30km Rishikesh, nem is nagyon hittük, hogy látunk hegyeket, meg erdőt, de feleslegesen aggódtunk.
Rishikesh kedves kis hegyi falu, ahol szerintem a helyiek 99%a a túristákból él. Rengeteg ashram (meditációs és jóga központ) van, templomok, raftingot és egyéb túrákat kínáló utazási irodák, szállodák, szuveníresek, éttermek stb. Meglepően sok a külföldi, akik közül sokan láthatóan hosszabb ideje itt vannak, ehhez igazodik a helyi szolgáltatás és kínálat. Így lehetséges, hogy vacsora egy jó minestrone levest ettem padlizsános lasagneval (ne ijedjetek meg, teljesen vega étterem volt :)) ).
Továbbá az étteremből a folyóra volt kilátás, az épületek sok kicsi fényével, Indiában nem nagyon jellemző a kiülős hangulatos étterem.
Másnap reggel sajnos esőre ébredtünk, így nem sokat sétálgattunk Rishikeshben, lőttünk „pár” képet és mentünk is Haridwarba.
A híres függőhíd Rishikeshben.
Majmok paradicsomot reggeliznek.
És Rishikesh még mindig.
Haridwar hatalmas élmény volt, rengeteg zarándok, aki megfürdik a szent folyóban, áldoz és visz a szent vízből a falujának a templomába azokon a különleges tartókon.
Én is vettem áldozati virágot, egy kis levélből készült csónakba volt beleszórva egy mécsessel, amit meggyújtottunk és leúsztattam a vízen.
És a bizonyíték, hogy még anya is belenyúlt a Gangeszbe, én is, immáron másodszorra megszegve az "édesvízhez Indiában nem érek" fogadalmam.
Aztán elindultunk a Jim Corbett nemzeti parkba, ami nem volt olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, ugyanis közelgett a Shiva pudja, Shiva isten ünnepe, aki odalépett a Gangesz mellé és a lábnyoma szent hely. Annyira sok zarándok volt, hogy egy teljes sávot elfoglaltak a kettőből. Így állandóan dugók voltak és nagyon lassan tudtunk csak haladni, de lenyűgöző látvány volt, micsoda tömeg indult meg. Anya csak azt hajtogatta, hogy "ez európai ésszel fel nem fogható, ha valaki mesélné el sem hinném". Nagy és különleges élmény volt.
Zarándokok útközben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése