Ez a kép még Mumbaiban készült, egérke az egyik metrón.
A keralai nyelv a Malayalam, aminek saját írása is van, ami szerintem olyan, mint a gyerekfirkálás.
Oszlop a Wooden Palace-ban. Nekem természetesen nagyon nagyon tetszett :)
Délen a kígyó istennek hódolnak.
Eddig még soha nem gondolkodtam azon, hogy hogyan néznek ki a banánok, amikor még nincsenek levágva az ágról. Hát így :) szerintem elég viccesen néz ki. Ja és az errefelé kapható háromféle banán, a sárga, a zöld és a piros. A sárga olyan, mint otthon (csak jobb, hehe), a zöld krumpli ízű, a piros pedig erősen hasonlít ízben a sárgára, szóval finom nagyon, de abban eltér, hogy voltak benne kis magok itt-ott :))
Köpőtál.
Bár erről nincs képe, de a teheneknek itt megfestik a szarvát, nagyon jól néznek ki.
A három istenség templomában kaptuk ezt a különleges virágot, aminek jó illata is van, nem csak szép (szerintem). Aztán a szokásos kis kocsioltárhoz tettük Ganésha istennek.
Életemben nem láttam még ekkora vöröshangyákat, minta csónakázás közben a falucskában. Azt hiszem épp végeztek a háttérben látszódó szárnyas egységgel, de nem vártam be a lakoma végét.
Búcsúzásképpen lesétáltunk az alleppey-i tengerpartra, ami nagy teljesítméány volt tekintve, hogy iszonyú meleg volt és a nap perzselt. Nem is volt sok ember errefelé...
Kukunak - Gunners Kochinban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése