Taj Mahal

Úgy gondoltam, hogy India (és talán a világ) legismertebb látninavója megérdemel egy külön posztot.  Izgultam milyen lesz az élmény, mert olyan híres, hogy magasak az elvárások, és ilyenkor nem ritkaság a csalódás. Féltem a sok túristától, a tömegtől, meg egyáltalán, hogy nem lesz akkora durranás, mint az ember elvárná. De szerencsére aggodalomra semmi ok, a Taj Mahal méltán híres.

Érdemes napfelkeltére odamennim mert ilyenkor sejtelmes párában úszik a táj, a kevesebb ember van, a víztükör tökéletesen sima, és a nap első sugarai rózsaszínesre festik a taj-ot. A rózsaszínes színen kívül minden bejött nekünk is.

 

Az ember miután megvette a borsos jegyet (750 per kopf, indiaiaknak 25, köhöm), és átjutott a biztonsági ellenőrzésen (elektronikus eszközöket – kivéve mobil, de pl már füllhalgató nem megengedett, kaját és rágót semmilyen mértékben, továbbá fegyvert és robbanóeszközt nem szabad bevinni, ismét csak egy mondat felsorolásában :)), a külső kapuval találja szemben magát.

Impozáns, ámde az ember addigra izgatott a sok sorbanállástól, és látni akarja amiért jött, szóval ezen gyorsan átsétáltunk mi is, és akkor elénk tárult a következő látvány.

Nem lehet vele betelni. Gyönyörű. Lenyűgöző. Fehér és hatalmas. Tényleg lélegzetelállítóan szép.

Nem tudom ismeritek-e a történetét, de én most jól leírom, mert én nem ismertem. A Taj Mahal valójában egy síremlék, amit Mumtaz Mahalnak, a kedvenc feleségének építettet szerelmes férje, akinek nem emlékszem a nevére. Az egész tömör márvány, iszonyú munka lehetett, mert elképesztően részletesek a márványintarziák is. Majd a szerelme uralkodó levágatta az összes munkés kezét, aki dolgozott a remekművön, hogy még egy ilyent senki soha ne tudjon építeni. Mire nem képes a szerelem :) mindenesetre annyira jól sikerült a remekmű, hogy Mumtaz Mahalnak nem sok nyugalma van a sok túristától...

Íme a főkapu a taj irányából nézve.

Közeledünk a Tajhoz, a taj és ember fotó kötelező (right Jakob?! :D).

A Taj Mahal bejárata, nem pici.

Márványintarziák, az egész ilyen, hol nagyobb mintával, hol egészen elképesztően kicsi részletekkel és rengeteg színnel.

Belül tilos fényképezni, de mivel senki nem törődik vele, ezért a túristák tömegesen és buzgón vakuznak. Én nem vakuztam, de azért kellett egy fotó, ezen már nem múlik a kedves halott nyugalma. És igen, az is mind márványintarzia, hihetetlen.

A Taj mellett van két oldalépület is, az egyik biztosan egy mecset, a másikra nem emlékszem mi. Ez a másik.

Ez pedig a mecset, kívülről belülről.

És még mindig Taj Mahal. Nem lehet vele betelni. Részletek és immáron teljes napsütésben.